Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Egy miniszter a helyén marad
Amikor Bibó — Tildy Zoltánék távozása után - elfoglalta Tildy Zoltán irodáját, akkor találkozott Bakos Ferenc kisgazdapárti újságíróval, akit megbízott a személyes sajtófőnöki teendők ellátásával. Bakos egy igazi újságíróhoz méltón telefonálgatni kezdett barátainak, a különböző hírügynökségek tudósítóinak, hogy Bibó István, a Nagy Imre kormány minisztere a Parlamentben tartózkodik, sajtótájékoztatót fog tartani. Erre felkészülve írta meg Bibó a fenti nyilatkozatot. Természetesen egyetlen újságíró sem jött el a Parlamentbe, de a nyilatkozat elkészülte után azt Bakos több tudósítónak, Bibó pedig az amerikai nagykövetségnek telefonon beolvasta. Bibó telefonon Zsigmond Gyulának, a Petőfi Párt főtitkárhelyettesének is beolvasta telefonon a nyilatkozatot, mert nem volt biztos benne, hogy azt ki tudja juttatni a Parlamentből. A szövegből kiderülnek Bibó legfontosabb indítékai, melyek alapján vállalta továbbra is a kormány képviseletét. Egyrészt ő úgy tudta, hogy Nagy Imre a szovjet nagykövetségre ment tárgyalni, ezért azt feltételezte, hogy valamilyen kompromisz- szum létrejöhet a szovjet vezetéssel. A Nagy Imre-kormányt tekintette az egyedüli törvényes kormánynak, de az is kiderül a szövegből, hogy már tudott a Kádár János által felállított új kormánytestületről. A bábkormányra való utalás egyértelműen jelzi, hogy Bibó felismerte a Kádár-kormány és a szovjet csapatok támadása közötti összefüggést, s azt feltételezte, hogy a szovjet csapatokat eleve Kádár hívta vissza az országba. Fontos eleme a nyilatkozatnak, hogy a felkelés rövid jellemzésével cáfolta a Kádár-deklaráció azon kitételét, mely szerint fasiszta elemek garázdálkodtak volna Budapest utcáin, illetve figyelmeztette mind a Kádár-féle vezetést, mind a Szovjetuniót, hogy az „idegen” hadsereg behívása, bevetése, jelenléte inkább fokozni fogja a zavart, semmint megoldás lenne. Bibó passzív ellenállásra szólított fel, mert úgy vélte, hogy a Nagy Imre-kormány legitimitása mellett kiálló nagyhatalmak és az összeülő ENSZ-közgyűlés a Nagykormányt elismerő határozata alkalmas lehet arra, hogy a szovjet vezetés visszavonja csapatait, és folytassa a tárgyalásokat a Nagy Imre kormánnyal. Amiről nem tudott - s ezért volt téves az elképzelése —, az az volt, hogy a Szovjetunió ekkor már döntött Nagy Imre és kormánya sorsáról, leváltásáról, s ezt Nagy Imre is felismerte, mert nem tárgyalni ment, hanem elfogadta a jugoszláv nagykövetség menedékjogát, azaz 32
