Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Intézményesülő nemzeti ellenállás
Témánk szempontjából azért érdekes ez a momentum, mert az előterjesztés Csoórit belemosta abba a körbe, akik illegálisan terjesztett kiadványok szerkesztőivel tartják a kapcsolatot, s tett egy homályos utalást arra is, hogy néhányan az ellenzéki nézetek terjesztői közül legális lapokban is publikációs lehetőséget kapnak. A PB tagjainak nagyobb része a lengyelországi fejlemények Magyarországra való begyűrűzésétől is tartva, kemény hatósági fellépést sürgetett. Ez maga alá temette volna Csoórit s jó pár vidéki folyóirat főszerkesztőjét. Aczél ezt tragédiának tekintette, valamilyen módon el akarta érni, hogy elválasszák azokat a cselekményeket és nézeteket, amelyek ellen rendőri fellépésre van szükség, s azokat, melyeket párbeszéddel el lehet intézni. Annak a kényes egyensúlynak a megtorpedózására készült a PB, melyet az értelmiség berkein belül évek óta próbált fenntartani. A nemzetiek elleni fellépés vagy a polgári radikálisokkal szembeni rendőri eljárás egyaránt oda vezetett volna, hogy a nemzetiek is feladják a legalitás kereteit, s rendszerkritikusból a rendszer illegális ellenzékévé válnak. A Politikai Bizottság március 30-án az előterjesztőktől már egy sokkal részletesebb, neveket és ellenzéki akciókat is bemutató anyagot kapott. Továbbra is azt állapították meg, hogy egységes ellenzék van, de két magja, az egyik a polgári radikális, másik a nacionalista mag. „Az ún. népi írói mozgalomból verbuválódott nacionalista beállítottságú ellenzéki csoport vezetője Csoóri Sándor. E csoport fő törekvése, hogy a határon túl élő magyarság »elnyomott« voltára ráirányítsa a közvélemény figyelmét, s a nacionalista hangulatkeltéssel, megfelelő tömegbázist teremtve rászorítsa a kormányt, hogy külpolitikájában - elképzeléseiknek megfelelően - képviselje a magyar nemzetiségek érdekeit. [...] Konspirativ, illegális tevékenységet nem folytatnak [...], az illegális irodalom előállításába és terjesztésébe még nem kapcsolódtak be.”329 A jelentés a csoport ideológiai alapját a harmadik út koncepciójához kötötte, s fellépéseik központi témájának a nemzeti sorskérdéseket jelölte meg. Megállapították, hogy a nemzetiek az értelmiségen belül szervezkednek, említést tettek lapindítási törekvésükről, de figyelmet érdemlő módon nem azt részletezték, hogy a lapnak mi lenne a célja, hanem annyit tettek hozzá, „a tervet több, alapvetően a »radikális 329 MSZMP PB 1982. március 2-ai ülés jegyzőkönyve. MÓL 288. f. 8/850. ö. e. 324
