Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Intézményesülő nemzeti ellenállás

jelezte. Ami ezután következett az a nemzeti csoport megerősödését és győzelmét jelentette. A választmány korelnöke Keresztury Dezső volt, így neki kellett celebrál­nia az elnökjelölést. Amikor elkezdte volna előterjeszteni az előzetesen a pártvezetés­sel egyeztetett jelölőlistát, a nemzetiek közbeszóltak, hogy válasszanak ki egy öttagú jelölőbizottságot, és ez az öt ember konzultációk alapján több elnökjelöltet is előter­jeszthet majd, melyről két hét múlva szavazzanak. Az egyre jobban elmérgesedő vita végén valóban többes jelöléssel történt az elnökválasztás. A pártonkívüli és nem hiva­talos jelölt Hubay Miklós lett az elnök, Jovánovics Miklós a főtitkár. Létrehozták az alelnöki tisztséget, amelyet Fekete Gyula és Fodor András töltött be. Ez az írószö­vetség már egészen más képet mutatott, mint elődei. Az írók ismét megmozgatták az állóvizet, s a mozgatórugót a nemzetiek jelentették. Mind az elnökségben, mind a választmányban megerősödtek pozícióik. Az írószövetség 1981-es közgyűlésén való­sult meg az első választási puccs, s sikerült a többes jelölés intézményesített formáját megvalósítani. Kis lépés volt ugyan, de mindenképpen arra mutatott, hogy helyes a nemzetiek iránya, a legalitás keretein belül az intézményesített fórumok vezetését megszerezni s mellette új intézményeket, szervezeteket létrehozni. Legálisan, nyíltan támogathatóan s leginkább toleránsán. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az illegálisan megjelenő sajtóban olyan szöveg láthatott napvilágot, mely szerint a „fasizmus őszinte legalább, a kommunizmus pedig hazudik", akkor talán érthetővé válik, hogy a nemzeti oldal reform- és tárgyalóképessége miért segíthette elő az irodalompolitikai intéz­ményrendszer váratlan, de gyors átalakítását. A lengyelországi fejlemények tükrében, s érzékelve a hazai változásokat is, a Poli­tikai Bizottság 1982. március 2-án ismét napirendre tűzte az ellenséges-ellenzéki szervezetek helyzetéről szóló jelentés megtárgyalását. A Kornidesz Mihály által ké­szített javaslat a nemzetiek tevékenységét alig érintette, a szóbeli kiegészítésében azonban külön felhívta a figyelmet Csoóri Sándor szerepére, akivel kapcsolatban megemlítette, hogy ő „és Bence György közös program kidolgozásáról tárgyaltak”. Kornidesz kijelentette, „az ellenzékkel szemben a jelenlegi helyzetben nem csupán politikai eszközökkel kell fellépnünk, az intézkedések politikai része mellett vannak 322

Next

/
Thumbnails
Contents