Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Intézményesülő nemzeti ellenállás

gához. Többszöri sürgetésre, levélben feltett kérdésre sem kaptak választ, Király István azt mondta szóban Kiss Ferencnek, hogy keresik a formulát, miképpen tudják engedélyeztetni az alapítványt.

Ha végignézzük az aláírók névsorát, akkor látható, hogy példátlan méretű összefogásról van szó. Az aláírók között található fizikus, közgazdász, vegyész, azaz nemcsak művészek, hanem a tudományok különböző területeit művelők is közösséget vállaltak a kezdeményezéssel. Ez az egyik új eleme a Bethlen Alapítvány kezdeményezésének. Kilépett a szűkén vett irodalmi körből, s egyre inkább összértelmiségi konzultációs jelleget öltött.

A Bethlen Alapítvány egyben jogi státusa következtében egy olyan szervezetté válhatott, amely konzultációs testületként, szakértő fórumként akár az állami szervezeteket is segíthette olyan ügyekben, amikor az állam számára kínos lett volna az intézkedés. Azaz a nemzeti csoport olyan előremutató, építkező javaslattal állt elő, mely megmozgatta a társadalom - elsősorban az értelmiség — közélettől eddig elzárkózó részét, illetve lehetőséget teremtett a civil társadalom és az állami szervek közötti kapcsolat szervezetszerű kiépítésére.

1980 nyarán, őszén a lengyelországi események miatt a politikai vezetés mással volt elfoglalva, érdemben semmi nem történt az alapítvány engedélyezése ügyében, s az 1980. decemberi ellenzékkel foglalkozó határozat sem tért ki rá.

1980 decemberében Csoóriék megelégelték a halogató pártállami álláspontot, s Illyésnél az alapítvány engedély nélküli létrehozását kezdeményezték. Illyés csaknem egy éve nem találkozott Aczéllal. December 23-án Csoóri Kiss Ferenc és Für Lajos társaságában ment el Illyéshez.

Csoóri Sándor 2002-ben a Hitel című folyóiratban egy kedves epizód felidézésével emlékezett meg a beszélgetésről: „Tehát, nézzük csak! Az ötlet nagyszerű — mondta Kiss Ferencnek, Für Lajosnak és szerény személyemnek. - Önök a nemzet nevében összegyűjtenek tömérdek pénzt, s nekem mint az alapítvány fejének átadják ezt az összeget, én pedig, mint Kossuth pénztárnoka annak idején, lelépek vele Nyugatra. Ha másként nem, így bizonyára irigyelt történelmi alakja lehetnék a hazá315