Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Intézményesülő nemzeti ellenállás
nak...’620 Tegyük félre, hogy a történet esetleg része a szokásos „városi legendáknak”, mert hiszen miért is ne történhetett volna meg, Illyés humorának hű leképezése e történet. A lényeg benne van az anekdotában. Illyés szemei előtt egy olyan szervezet képe rajzolódott ki 1980 karácsonyán, mely addig soha nem látott mértékben járulhatott volna hozzá mindahhoz, amit ő évtizedek óta leírt és elmondott. Talán azt is felismerte, hogy a fiatalok, Csoóriék miért mások, mint amilyenek ők voltak. Ezek a fiatalok tenni akartak, s tettek is. Már nem bénította őket a félelem... Ugyanakkor Illyésnek komoly kétségei is támadtak. Egyik legfőbb gondja az volt, hogy nem volt még meg az állami engedély hozzá. „Ezek minden ilyen alapítványt, társaságot felszámoltak, a Kisfaludy Társaságtól a Baumgarten-díjig. Még Révaiék. Most nem fogják engedni, hogy egy ilyen szerv létrejöjjön. Mintha külön kultuszminisztériumot csinálnátok, kiszámíthatatlan. Bármely pillanatban váratlan döntés születhet, rossz fejlemény, s akkor ez a névsor kapóra jöhet. Kiszolgáltatunk egy sor embert. Becsukhatják az egész társaságot”320 321 - aggodalmaskodott, amikor Csoóriék már az alapítvány munkáját szervezőkről is beszéltek neki. Csoórinak az volt az ellenvetése, hogy a levelet aláírók névsora olyan erőt képvisel, hogy ez ellen az állam nem léphet fel elutasítólag, nem kezelheti rendőrségi ügyként. Kiss Ferenc felvetette, hogy vannak már Magyarországon is magánalapítványok, de Illyés attól is tartott, hogy Bethlen Gábor neve az egész kezdeményezésre egy irredenta jelzőt húz. Illyés mindenképpen a szellemi kör további erősítését, az addigi gyakorlat folytatását látta hasznosnak, Csoóriék lépni szerettek volna, kevésnek tartották a csak puszta publikálást. Végül abban állapodtak meg, hogy a gyűjtés megkezdését elhalasztják a szervezet engedélyeztetését követő időre. A beszélgetésen felmerült a másik hiátus, a nemzetiek új generációjának régóta dédelgetett lapigénye. Csoóri szinte minden egyes Illyésnél tett látogatása alkalmával felvetette neki a lap kérdését. Domokos Mátyás emlékei szerint az önálló lap terve már a hetvenes években, talán annak közepén érlelődött ki, amikor az Élet és Iroda320 Csoóri Sándor: Hatalmas nagy korszakban éltem. Emlékezés Illyés Gyulára. Hitel, 2003/1. 321 Dr. Kiss Ferenc Emlékkönyv. Budapest, 2013, Kairosz, 161. 316
