Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Intézményesülő nemzeti ellenállás

zet, amelyik ezeket a kezdeményezéseket összefogja, programot és közös célt fogalmaz meg mögéjük. Csoóriék ezen az úton indultak el 1979 végén.

Bakos István, aki ekkor a Művelődési Minisztériumban dolgozott, s minden lehetséges fórumon szót emelt a kisebbségi, elsősorban erdélyi magyarság kiszolgáltatott helyzetének javítása érdekében, érdekes és újszerű javaslattal állt elő 1979 végén. Az erdélyi magyarság jogvédelmét, erkölcsi s esetleg anyagi támogatását egy olyan szervezettel, például Alapítvánnyal kellene megoldani, amely jogi személyiség, azaz a jog eszközeivel is fel tud lépni a kisebbségeket ért jogsértések ellen, mint hivatalosan bejegyzett szervezet nyilatkozatokat tehet, élhet a nyilvánosság eszközeivel, s akár még adományokat is gyűjthet, melyből segélyezni lehetne a bebörtönzöttek családjait. A barátainak elmondott gondolat hamarosan testet öltött. Ha már Erdélyről volt szó, kínálkozott a lehetőség, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem halálának 350. évfordulója alkalmából 1979-ben, majd 1980-ban születésének 400. évfordulójával kapcsolatosan megrendezendő ünnepségek sorában a nemzetiek kezdeményezzenek egy Bethlen Gáborról elnevezett alapítvány létrehozását. Bakos javaslata mindenki számára elfogadható, sőt lelkesítő volt, ám állami közreműködésre nem számítottak, a szervezetet mindenképpen civil kezdeményezésnek és saját szervezésnek szerették volna látni. Ilyen fajsúlyú lépés Illyés belegyezése, egyetértése nélkül természetesen nem indulhatott. 1979. december 27-én kereste fel Illyést a rózsadombiak küldöttsége: Csoóri Sándor, Kiss Ferenc, Kosa Ferenc és velük tartott Veress Bulcsú is. Tájékoztatták Illyést az alapítvány tervéről.

Veress Bulcsú személye és jelenléte furcsának tetszhet, de nagyon fontos volt. Veress gimnazistaként 1956-ban részt vett a felkelésben, azt követően letartóztatták, és 8 hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után segédmunkásként dolgozott, de felküzdötte magát odáig, hogy el tudta végezni a jogi egyetemet. 1970-ben emigrált, s az Egyesült Államokban telepedett le. Politikatudományi doktorátust szerzett. Bekapcsolódott az Emberi Jogok Romániában Bizottság (Committee for Human Rights in Romania — CHRR) tevékenységébe. Ez a szervezet volt az, amelyik például egy hatalmas tüntetést szervezett 1978-ban Washingtonban, mikor Ceauşescu amerikai látogatásra érkezett. Rendszeresen lobbizott az amerikai kongresszusban a romániai magyar kisebbség érdekében. Az amerikai törvényhozók körében a kisebb312