Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái

front megnyitását. Az már csak hab a képzeletbeli tortán, hogy Petri nem ment el Illyésékhez a megígért találkozóra, pedig ők komolyan vették az egyeztetést, s emiatt siettek haza a Balatonról.

Emlékeztetnék Illyés október 30-ai naplóbejegyzésére is: „Ha a cél valóban a minél szélesebb körű tiltakozás, olyat kell fogalmazni, hogy azt minél többen magukévá tehetik, hisz a cél most nem az, hogy az itthoniakkal húzzunk ujjat, hanem hogy innen is emelődjék minél messzebb ható szó.” Illyés tehát tisztában volt a Bencéék- féle nyílt levél külföldre juttatásával, ő azt szerette volna elérni, hogy a külföld felfigyeljen egy prágai ügyre. Bencéék viszont más szándékkal készítették a nyílt levelet. „Engem nyilván az ingerelt föl (akaratlanul az akció kezdeményezői ellen is), hogy még nekem sem mondták meg, kik írták s köröztetik ezt a nyílt levelet? A másik ingerlő, hogy olyan stílusú mondatot tegyek magamévá, amit iskolai dolgozatban kijavítanék.” Illyés felháborodása jogos, megérezte, hogy csak a nevét, a tekintélyét akarják megszerezni valami olyan mellé, amiről nemcsak nem tájékoztatják, hanem bevonni sem akarják előkészítésébe. Illyés november 1-jei bejegyzése ezt megerősíti. Németh Ellánál találkoztak Aczélékkal, aki a KB-ülés friss híreivel érkezett, mely szerint Illyés nem írta alá a protestálást. Illyés elmondta, hogy ő javítást szeretett volna, de nem hozták az új változatot. Mire Aczél: „De azt addigra a külföldi rádiók már be is olvasták.”

Sokan azt mondják, hogy a második Charta-szolidaritási akció és a Bibó- emlékkönyv az ellenzék megszületésének időpontja. Én ezzel szemben azt gondolom, ekkor dőlt el - legalábbis lelkiekben - a Kádár-korszak ellenálló csoportjainak különválása. Egyrészt a nyílt levél fogalmazói afféle frontembernek akarták kiállítani Illyést, csak a nevét és az arcát akarták felhasználni, gondolatait nem igényelték. A minimális tiszteletet sem adták meg neki. Őt, a gondolkodás nélküli aláírás megtagadásáért kiírták a „szövetségesi” körből. Másrészt viszont Illyés is példát adott abból, hogy miért nem lehet a kapukat rácsapni a házszomszédunkra, a velünk egy községben, városban, országban élőkre. Véleményem szerint Illyés a cél eléréséhez vezető eszközt látta a prágai perekben elítéltek szabadon bocsátásáért elkészítendő nyilatkozatban, míg a nyílt levél megfogalmazói a nyilatkozatot célnak tekintették annak érdekében, hogy végre meg tudják mutatni saját magukat. A két csoport kö302