Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái
zötti eltérés mind tartalmában, mind formájában, mind stílusában élesen megmutatkozott. Sajnos ennek az afférnak sokkal súlyosabb és mélyrehatóbb következményei lettek, semmint azt az aláírókkal történt elbeszélgetéseken, egyesek állásvesztésén le tudnánk mérni. A magyarországi ellenállás két részre szakadt, a megváltozott helyzettel együtt változott a hatalom viszonyulása is, azaz beszűkültek a párbeszéd és a reform lehetőségei. A Politikai Bizottság 1979. november 27-ei ülésén hallgatott meg egy tájékoztatót az aláírókkal folytatott beszélgetések tapasztalatairól. A jelentés külön választott az aláírók esetében egy 10-15 fős csoportot, mely „érzékelhetően felkészült ezekre a beszélgetésekre, érvek, ellenérvek sok hasonlóságot mutattak”.312 Az ő szóhasználatukban fordult elő, hogy „cselekedeteiket általában nem tekintik alkotmány- és törvényellenesnek, hiszen »egy állampolgárnak joga van vezető párt- és állami szervekhez levelet írni«. Annak külpolitikai vonzatáról úgy nyilatkoztak, hogy »az aláírás végső soron a szocialista egységet szolgálja«.” A jelentés alapján külön intézkedéseket nem foganatosítottak, viszont érezhetően megdöbbentette a PB tagjait egyrészt a szervezettségre utaló jelek tömkelegé, másrészt a szűkebb csoport cinizmusa és a jogi érvrendszer. Az PB jegyzőkönyvében van egy félmondatos utalás arra, hogy a tapasztalatokat a napi munkában kell hasznosítani, azaz az államvédelem vizsgálódásaiban és lépéseiben. Az 1980-as esztendőben már a nemzetieket is érezhetően kalodába kezdte szorítani a kultúrpolitikai vezetés. Csoóri Sándort ekkor érte el a cenzúra első csapása. A Kecskeméten megjelenő Forrás 1980. évi 2. számban a szerkesztőség az ötvenéves Csoóri Sándort tervezte megünnepelni, s írást kért a költőtől a lapba. A Forrásnak volt egy pesti szerkesztője, Kovács István, ő ment el Csoórihoz kéziratot kérni. Csoóri az „Egy nomád értelmiségi” című esszéjének kéziratát adta oda a Forrásmk. Az írás középpontjában az új nemzeti-történelmi önismeret megteremtése, a felelős értelmiségi szerepvállalás során a gondolatok szabad kinyilvánításának igénye állt. Csoóri koldusként mutatta be magát, akitől értelmiségi szerepet várnak el, ám az 312 MSZMP PB 1979. november 27-ei ülés jegyzőkönyve. MÓL 288. f. 5/786. ő. e. 303
