Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái

zás, s tulajdonképpen a Kádár-korszak által elért eredmények bizonyos elismerése is. Kádár a KB-ülésen nem véletlenül vetette fel ezt a mondatot csodálkozva.

A másik politikai érdekesség, amire érdemes felfigyelni, Kádár azon mondata, amikor arról beszélt, hogy Illyés miért nem írta alá. Hangsúlyozta, hogy Illyésnek fogalmazási kifogásai voltak. Kádár reakciójából kiérezhető, hogy a KB tagjai nem értették, de Kádár jól értelmezte. Mikor a KB tagjai nevettek Illyés kifogásán, akkor megismételte azt hangsúlyosabban ismét. O jól értette, hogy Illyés kifogása nem szórendre, hanem a fogalmazás tartalmi elemeire vonatkozott, azaz arra, hogy bizonyos játékszabályokat felrúgtak ezzel az akcióval. Azokat a szabályokat, amelyeket Illyés betartott, s amiért Kádár becsülte, és elfogadta ellenállását sok ügyben.

Érdemes betekinteni Illyés naplójába, mert megvilágítja pontosan, hogy mi is a különbség a két felfogás között. Október 27-én Petri György költő kereste fel azzal a kéréssel, hogy a Kádárhoz írandó nyilatkozatot aláírassa vele. Illyés ekkor valóban kifogást emel a fogalmazás stílusa ellen: „Gondatlan, stílustudatlan fogalmazás (ilyen pleonazmussal rögtön: »véleményünk és meggyőződésünk szerint«). Ki fogalmazta? - kérdem. Kitér előle.”311 Illyés nem zárkózott el az aláírás elől, de kérte a kijavítását, s megegyeztek, hogy ismét felkeresi Petri. Másnap Tihanyba mentek feleségével a házat vízteleníteni, de siettek vissza Pestre, hogy itthon legyenek, amikorra Petri jön hozzájuk. Illyés naplójába ekkor már egyértelműen a nyílt levéllel kapcsolatos kételyeivel foglalkozott: „Fogalmazgatás, hogyan is kellene jó formát találni. Ami legalább annyira udvarias legyen, hogy végigolvassa, aki belekezd. Tehát nem a fenyegető »Nyílt levél« és »szükségét érezzük«. Hisz még a hadüzenetekben is ott van a civilitásnak valami formája.” Tehát Illyés a végletességet elkerülendő megfogalmazás ellen emelt kifogást, s nem pusztán az egyébként valóban magyartalan szóhasználat miatt. Kádár jól érzékelte. Illyés azt kereste, hogyan lehet úgy ellentmondani, ellenállni, hogy ne zárjon be minden kaput, miképpen lehet úgy célt érni, hogy a befogadó elgondolkodjon azon, amit olvas, s ne azonnal a szemétkosárba dobja. A hadüzenetre való hivatkozás azt is jelezte, hogy Illyés látta az akció mögöttes szándékát, a

311 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1979-1980. Budapest, 1994, Századvég, 139 (1979. október 27.).

301