Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Egy miniszter a helyén marad

felhívásáról, s hallották a tankok dübörgését és az ágyúzást. Bibó a magánál tartott nyilatkozatot az új helyzetre való tekintettel átjavította kissé, majd átnyújtotta a nagykövetség munkatársának, akik azt lefordították, s hét óra előtt néhány perccel továbbították a külügyminisztériumukba. Bibó úgy mutatkozott be, mint volt parasztpárti, jelenleg Petőfi párti politikus, aki a Nagy Imre kormányban e párt megbízásából államminiszteri tisztséget tölt be, s ebben a minőségében kéri az Egyesült Államok segítségét. A nagykövetség meggyőződött Bibó személyazonosságáról, s az üzenetet azonnal továbbították, mivel a Biztonsági Tanács ülésének összehívását kezdeményezte az Egyesült Államok, s azon Cabot Lodge amerikai ENSZ- nagykövet határozat elfogadását kívánta kezdeményezni.

Bibó feljegyzése először 1981-ben jelent meg a párizsi Irodalmi Újság dupla számában, teljes és hiteles közlését Békés Csaba a Magyar Hírlap 1993. október 23-ai számában tette meg. A történelmi hitelesség és a szöveg pontos értelmezése miatt Bibónak az amerikai elnökhöz intézet feljegyzését teljes terjedelmében közlöm:

„Jelenlegi rendkívül súlyos helyzetében Magyarország különös bizalommal fordul az elnökhöz, aki mind ez idáig oly sokszor és oly határozottan adta tanújelét a békeszeretetnek, a bölcsességnek és a bátorságnak. Bár Magyarország népe kétségbeesett elszántsággal igyekszik szembeszállni az ellene indított támadással, nem kétséges, hogy ebben az egyenlőtlen küzdelemben le fogják győzni, ha nem kap segítséget. E pillanatban legszükségesebb segítség politikai, nem katonai. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió törekvéseinek ez az új szakasza az Egyiptom elleni angol-francia intervencióval van összefüggésben. Magyarország leigázása azonban nem csupán az elnyomás felújulását jelentené az országban, de egyúttal annak a felszabadulási tendenciának is véget vetne, amely oly reményteljesen indult meg a többi kelet-európai országban is; ezen túl tönkretenné a tíz éven át oly sok határozottsággal és bölcsességgel folytatott amerikai felszabadítási politika eredményeit is. Mindez megrendítené a kelet-európai népeknek az Egyesült Államokba és más országokba vetett bizalmát. Másfelől, tekintettel az egyiptomi intervenció kedvezőtlen hatására, ez olyan [új] elszigetelődési folyamatokat erősítene fel, amelyek eddigi tapasztalataink bizonysága alapján jelentős mértékben hozzájárultak a második világháború [kirobbanásához]. Ez az a történelmi pillanat, amelyre korábbi beszédeikben mind Eisenho26