Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A Tiszatáj-ügy, s ami mögötte volt
a megfigyelésével járó fenyegetettségi érzést nehezen viselte. Egy ügynöki jelentés a nyári levelezéséről készült összefoglaló szerint „1974 őszétől a lap politikai irányítását, egyes publikációkat ért rendszeres bírálatok miatt foglalkozott a lemondás gondolatával. 1974. szeptember 17-én Kiss Ferenc, Csoóri Sándor és Kosa Ferenc Illyés Gyulát kérték fel, hogy beszélje le nevezettet lemondási szándékáról.”275 Ilia későbbi visszaemlékezésében leírta, hogy ő személyesen Illyéssel nem találkozott, és nem beszélt lemondási szándékáról, de Kiss Ferenc naplója tartalmazza azt a bejegyzést, amelyben megemlíti, hogy jártak Illyésnél, és „nagy vehemenciával érvelt, hogy nem szabad feladni. Iliát vigyük el hozzá, majd neki is megmondja, hogy amit a Tiszatáj csinál, történelmi jelentőségű. A Válasz feltételei még rosszabbak voltak, s őt hányszor megrágalmazták. Most jobb a helyzet, s még lehet jobb is.”276 1974 decemberében Ilia újabb kétségbeesett levelet írt Kiss Ferencnek, mert, az ellene irányuló támadások már országos méretet öltöttek, s nem érezte magát annyira erősnek, hogy önmagában állni tudja ezeket a bírálatokat. „Körülöttem ver a hullám. E. Fehértől a nagy ház különböző tisztségviselőiig gyakorolják rugótechnikájukat rajtam... Egy összmagyar irodalmi értékű folyóirat Szegeden nem illik bele semmiféle koncepcióba. Ezt csak úgy tudnám elviselni, ha a folyóirat mellett nem csupán jó szerzőgárda lenne, hanem a hatalomban, a politikában is levő emberek állnának mellettünk. Ez nincs így.”277 Ilia végül 1974. december 31-ével benyújtotta lemondását, s elhagyta a Tiszatáj főszerkesztői székét. A végső lökést az jelentette, amikor Koncz János, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, illetve Sebe János politikai munkatárs közölték vele, hogy Balogh Edgárnak A „kisebbségi humánum” nézőszögéből című esszéje nem jelenhet meg a lap 1975. évi első számában. Balogh Edgár írásában a tiszta magyar házasságok és az anyanyelv fenntartásának jogát védelmezte, amit a pártbizottság véleménye szerint a készülő román pártkongresszus előtt nem volt célszerű közölni. 275 Ilia Mihály: Egy régi jelentés és elé néhány szó. Bárka, 2011/6, 82. 276 Dr. Kiss Ferenc Emlékkönyv. Budapest, 2013, Kairosz, 127. 277 Ilia Mihály: Egy régi jelentés és elé néhány szó. Bárka, 2011/6, 82. 259
