Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A Tiszatáj-ügy, s ami mögötte volt
merőben onnan nézendők, jelentették-e vagy jelentik-e a nemzet valamiféle végzetes megoszlásának veszélyét.”270 Illyés a történelmi vita értelmetlenségére figyelmeztetett, szándéka a szakadékok betemetése, mert vannak olyan értékek, melyeket mind a nemzeti demokraták, mind a nemzeti érzelmű urbánusok nyugodt szívvel elfogadhatnak. „Ne takargassuk... irodalmi életünk nincs eléggé berendezkedve a komoly, elvi, eszmei, szeplőtlen és tisztességes bírálatokra, vitákra, tisztázásokra. A tegnapi helyzet már csak annyiban változott, hogy az izzó parázsra egyesek tömjént hintenek, s ez az áhítatos tömjénfust eléggé köhögtet. De ha köhögünk is, ne sértődjünk meg rögtön. A jó vitázó kedvből ne szűrjük ki erőszakosan a mellékzörejeket, csak a zörejeket. Ne szorítsuk be magunkat a hamis tudatok kényelmébe. Rossz a közérzetünk, mert nehezen bocsátunk meg, s ha megbocsátottunk is, nem tudunk felejteni. Egészségtelen eufóriákat dédelgetünk, s közben szükségtelenül besározunk másokat, s ugyanakkor magunkat is.” A fenti idézetet Illyés beillesztette írásába, pedig az idézet Illés Endrétől származott. Nem a saját oldal érveit sorakoztatta fel, hanem ügyes sakkhúzással a másik oldal mondataival igazolta saját érvelését. „Irodalomtörténeti iskoláskönyvünknek volt egy fejezete: az elnemzetietlenedés kora - folytatta. - Nem hiszem, hogy mai irodalmunkat ilyen fejezetcím fenyegetné. Inkább ez: elelvtelenedés.” Illyés példának és mintának - bár Aczél György nevét nem írja le — a pár nappal korábban megjelent Szocialista kultúra - közösségi ember című kötetet ajánlotta, melynek szerzője Aczél volt, s ezt természetesen a szerző nevének megjelentetése nélkül is mindenki tudta. Illyés minden félnek, így a nemzetieknek is azt a türelmes erőfeszítést ajánlotta, „amellyel szellemi életünk területein az okos józanság úgy biztosította a szocialista fölényt, hogy abban a fölényben az igazi érték legyen az erő”. A cikk megjelenése általános döbbenetét váltott ki. A A1 épszabadság szerkesztőségét Kádár telefonon dicsérte meg a közlésért. Illés Endre levélben köszönte meg Illyésnek a tőle való idézést és a mondatokat. Csoóriék viszont hátbatámadásnak tartották az írást. Sánta Ferenc felháborodottan hívta Illyést, majd köszönés nélkül 270 Illyés Gyula: Egy vita vége és - eleje. Népszabadság, 1974. július 21. 255
