Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A Tiszatáj-ügy, s ami mögötte volt
intézkedni Aczélnál. A beszélgetésben szóba került a választmányi ügy is, Illyés azt próbálta érzékeltetni Csoóriékkal, hogy sokat javult a helyzet, elmondta nekik Kádár látogatását is. Illyés együttműködést kért Csoóriéktól, nem elvtelent, de az érdemlegesekkel mindenképp. A következő napokban többen is tájékoztatják Illyést a választmányi akcióról. Sántáék támadása végeredményben Aczél felé s rajta keresztül Kádár felé irányult. Pont abban a pillanatban, amikor Kádár Illyés - s Illyés joggal vélte úgy, hogy rajta keresztül az egész nemzeti erő - segítségét kérte az ortodox támadással szemben. Illyés támogatást ígért, ám a választmányi ülésen Aczélék támadásával Sánta és Csoóri a másik oldalt erősítette. Az ortodoxokkal kerültek egy platformra Aczél és Kádár támadásában. Elszörnyedve írta Illyés naplójába a Boldizsár Ivántól kapott értesülések alapján: „Ahogy ábrázolta [Boldizsár Iván], a „városban” valóságos pánik van az írószövetségi »botrány« folytán. Ezt már sokan a »balosok« előretörésének tartják, főleg Aczél ellen. Tehát a népiesek most a sztálinizmus utó hadának volnának az előőrsei! S ebben [...] nekem kell rendet teremteni! Mert hisz én beszéltem a magyar sorskérdésekről (a tegnap még utósztálinista hazai urbánusokkal szemben).”269 Illyés hatalmas lelki tusakodás után már július 8-án eldöntötte, hogy cikket ír a népi—urbánus vitáról, s megkíséreli tisztázni a nemzetiek szerepét benne, egyúttal helyre tenni azt is, hogy a nemzeti erők fellépése megegyezést akar szolgálni, s nem összeütközést gerjeszteni, melyben a népi-urbánus vita hátteréről fejti ki véleményét, s meghirdeti az ellentét lezárását, a békességet és az együttműködés szándékát. Az „Egy vita vége és - eleje” című cikkét többször egyeztette Aczéllal, s a tanácsait meghallgatta, érvényesítette írásában. Ennek megfelelően nem nevezte nevén Nemes Györgyöt az írásban, mert Aczél tájékoztatta, hogy rövidesen leváltják az Elet és Irodalom éléről, így ha írásában őt támadja, úgy festene, mintha Illyés követelésére távolítanák el. Ezek után jelent meg a július 21-ei Népszabadságain Illyés írása. „Az irodalom életében a megoszlás legtöbbször nem a betegség, hanem éppenséggel az egészség jele - kezdte Illyés okfejtését. - A megoszlás a nemzetek életében viszont végzetes lehet. Irodalmunk bármily kori kettészakadásának tünetei tehát 269 Uo. 218 (1974. július 5.). 254
