Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A Tiszatáj-ügy, s ami mögötte volt
A Rózsadomb étteremben tárgyaló asztaltársaság egyre erősebbnek érezte magát. Kétségtelen, hogy a tehetség, elhatározottság mellett életkorukból eredő dinamizmusuk is gerjeszthette ezt az érzésüket. A választmányi ülésre is ennek az erőnek a szellemében készültek, ám abba nem vonták bele Illyést, azaz azt a védernyő szerepet betöltő személyt, akinek mind a politikai, mind a kulturális vezetéshez jó kapcsolatai voltak, s aki nemcsak kívülről látta a közéleti folyamatokat, hanem belső információi is voltak. Illyés betegsége és gyakori depressziója ellenére is még mindig befolyásos személy volt. A rózsadombiak nem tudtak arról például, hogy május 20-án, előre egyeztetett látogatás keretében, Kádár János járt Illyésnél Aczél György társaságában, s arról sem tudtak, hogy ezt a találkozót Kádár kérte Illyéstől. Az 1973 nyarától egyre könyörtelenebbül fellépő konzervatív pártfrakció fojtogatása kimerítette Kádárt, ismét a lemondás gondolatával foglalkozott. Illyéshez tulajdonképpen azért zarándokolt el, hogy meghallgassa véleményét, tájékozódjon, Illyés támogatná-e őt a további maradás esetén. Illyés a beszélgetés során elmondta mind a kultúráról, mind a politikáról véleményét. Természetesen a határon túli magyar kisebbség ügye folyamatosan visszatérő téma lett. „Mit tehetünk hát mi a határon túliak vigaszára — vetette fel a kérdést Illyés, s egyben meg is válaszolta azt. — Egy minta-Magyarországot szervezni idebent. Olyan viszonyokkal - gazdaságiakkal és lelkiekkel -, hogy a kintiek büszkén vágyódjanak ide; hogy ellenfeleink irigysége tisztelettől enyhüljön és nemesedjék.”268 Kádár megnyugodva vehette tudomásul, Illyés felől nem kell támadástól tartania, ha marad, s felveszi a harcot az ortodox pártellenfeleivel, Illyés nem támadja hátba, sőt még erősíteni fogja az általa is elképzelt „minta-Magyarországot”. Ilyen értelemben váratlanul érte Aczélékat a nemzetiek heves támadása a választmányi ülésen. Csoóriék nem tájékoztatták előre Illyést, mire készülnek, Illyés természetesen nem beszélt nekik Kádárral történt találkozásáról. A háttérben azonban kialakult egy alku, mely mindkét fél számára eredményt hozhatott. Július 2-án Kiss Ferenc és Csoóri járt Illyésnél, mert Kallós Zoltánt letartóztatták Romániában, s segítségét szerették volna kérni az ügyben. Illyésék azonnal próbáltak 268 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1913-1974. Budapest, 1990, Szépirodalmi, 182 (1974. május 20.). 253
