Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Irodalmi ütközet, politikai erőpróba

tájékoztatta, hogy az ÉS nem fogadta el az ő cikkét, így Nagy készítse el nekik a saját méltatását.

Nagy Miklós aznap este visszahívta telefonon Kiss Ferencet, s beszámolt neki, hogy Nemes Györggyel beszélve azt mondta neki az ES főszerkesztője, hogy bár kifejezetten rossz a véleménye Kissről, amennyiben nem talál benne kifogásolni való részeket, akkor lehozza Kiss cikkét, mert a munkatársai is azt jelezték neki, hogy az írás elfogadható és jó.

Másnap Faragó Vilmos egyeztette Kiss Ferenccel az írás néhány technikai változtatását, s az azon a héten megjelent az isS-ben. Faragó ráadásul azt mondta Kissnek az egyeztetés során, hogy „a monopolhelyzet bennünket is annyira idegesít sokszor, hogy már-már azt gondoljuk, abbahagyjuk”. Mármint az Elet is Irodalomnak az irodalmi értékítéletben betöltött monopolszerepe.

Az előbbiekben elmondott példákkal azt próbáltam igazolni, hogy voltak lehetőségek a megegyezésre 1972-ben, Komlós Aladár nem értett egyes Kiss Ferenc Debrecenben kifejtett véleményével, mégis mindent megpróbált megtenni azért, hogy írása megjelenhessen az ThS-ben. Nemes György gyűlölte Kiss Ferencet, de — ha kényszerhelyzetből adódóan is - nem tudott kitérni az elől, hogy közölje Kiss írását. Béládiék pedig keresték a párbeszéd és a megegyezés lehetőségeit az irodalomtudomány területén.

Mindezzel párhuzamosan azonban elindult egy másik folyamat is a pártközpontban. Nagy Miklós a Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály vezetője november 21-ére magához hívatta Kiss Ferencet, hogy megbeszéljék a Debrecenben történteket. A tárgyalásukról készült feljegyzés alapján Kiss sajnálkozását fejezte ki ugyan, hogy megzavarta a debreceni találkozó „emelkedett légkörét” hozzászólásával, de továbbra is szóvá tette és sérelmezte, hogy „a napilapok és a folyóiratok - elsősorban a Népszabadság kulturális melléklete és az Élet és Irodalom - hamisan közvetítik, értékelik az irodalmi alkotásokat. Egy meghatározott kört távol tart az érdemi kérdésekhez való hozzászólástól. Önmagára vonatkozóan — és általában a népies indításúakra — mondta el: jelentősebb időszerű kérdésekhez nem szólhatnak hozzá, mert nem közlik, megszégyenítik őket. Ha ilyenre mégis sor kerül, rövid úton követi egy elítélő glossza, amire nem lehet visszaválaszolni.” A pártközpont - amint a deb244