Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Irodalmi ütközet, politikai erőpróba

Kiss Ferenc debreceni fellépése nem maradt válasz nélkül. Az első indulatok lecsengése után már toleránsabb hangok is megszólaltak. Király például a már említett november 20-ai Kissel folytatott beszélgetésében többször is hangsúlyozta, hogy ő Kiss hozzászólását kettejük közötti vitának értelmezi, s nem akar belőle irodalompolitikai vitát és botrányt gerjeszteni. Az Irodalomtudományi Intézetben december 1- jére Kiss debreceni felszólalása kapcsán összehívott értekezletet is úgy kezdte Szabolcsi, hogy az nem fegyelmi tárgyalás, hanem pusztán véleményegyeztetés. Szabolcsi mellett Bodnár és Béládi volt ott a beszélgetésen. Tulajdonképpen keresték az egyezkedés lehetőségét, Béládi például úgy nyilatkozott - ismét Kiss Ferenc naplóját hívom segítségül -, hogy ő is sokallja Rényi és Pándi nagyképűségét, s szívesen folytatna irodalmi vitát a konzervativizmus kérdéséről. Hangsúlyozottan irodalmi vitát. Mert, ahogyan Béládi fogalmazott „antiszemitizmust ebbe csak a zsidó érzékenység magyarázhat bele”.

Érdekes epizód Kiss Ferenc Komlós Aladárról írt, 80. születésnapján méltató írásának ügye. Kiss december 3-án látogatta meg Komlóst, s beszélgetésük során szó került arról, hogy Kiss Ferenc írása csak februárban fog megjelenni a Kortársban. Komlós méltatlankodott miatta, s hirtelen ötlettel felvetette, hogy próbálják meg az Elet és Irodalomnál megjelentetni. Az ES-ben Kiss Ferenc írását a debreceni hozzászólása után? Komlósnak azonban egyre jobban tetszett az ötlet, s bár tudomásuk volt róla, hogy Nagy Miklóst már felkérte az ES, azonnal telefonáltak Nagynak, aki hajlandó volt lemondani a méltatás megírásáról. Komlós úgy vélte, hogy amennyiben az ES-nek is fontos az egység ügye, akkor nem tagadhatja meg Kiss köszöntésének megjelentetését, s Kissnek is elégtételt jelenthetne, ha az ÉS lehozza cikkét annak ellenére, amiket Debrecenben mondott. Nemes György az egyik érintett, aki Kiss debreceni hozzászólását nyilvánosan „antiszemita zászlóbontásnak” nevezte a szerkesztőségben.

A történet folytatása rávilágít az akkori irodalom fonák helyzetére. Kiss az éjszaka folyamán átdolgozta írását, hogy egy hetilap karakterének megfelelő legyen, s hétfő reggel beküldte az Elet és Irodalom szerkesztőségébe. Komlós Aladár a délelőtt folyamán telefonon arról tájékoztatta Kisst, hogy beszélt Nemessel, aki elzárkózott a közlés elől. Kiss Komlós telefonja után felhívta Nagy Miklóst a pártközpontban, s

243