Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Irodalmi ütközet, politikai erőpróba

Hendikepet csinálsz abból, ami nem az. Nem vizsgálod meg kellő erkölcsi szigorral, hogy te mért maradtál ki az irányítók közül.”262

Azért idéztem Király magyarázkodó mondatait részletesebben, mert úgy vélem fontos adaléka annak, miért nem értették meg egymás gondolatait 1972-ben a csata egyik és másik oldalán álló, bár sok mindenben közös véleményt vallók. Az előítéletek és a saját belső önmagyarázatuk miatt. Király és azok, akik az 1957-es művelődéspolitikai és népi írókról szóló állásfoglalások készítői voltak, egy évtizede hordozták magukban a kétséget arról, helyesen cselekedtek-e? Kifelé persze elszántan védelmezték álláspontjukat, ám belső vívódásaikat Király előbbi szavai is igazolják. Király István Kiss Ferencet kéri, hogy saját magában keresse, miért nem került a „másik oldalra”. Azért, mert Király viszont maga bizonygatja mindig - saját maga előtt is —, hogy helyesen járt el, amikor csatlakozott az akkori kultúrpolitika értékrendjéhez.

Nem azt állítom, hogy Király nem hitt abban, amit hirdetett. Hitte, csak vágyott arra, hogy a „másik oldal”, azaz a nemzetiek is elfogadják, feloldozást adjanak neki. Ez a vágy, talán kisebbrendűségi érzés az, ami lehetetlenné tette egyrészt a szóértést. A másik probléma az állandó támadás érzete. Minden olyan vélemény, amely a hatalom azon képviselőinek képzelt csoportja ellen irányult, melyek zsidó származásúak voltak, azonnal védekező reflexet váltott ki belőlük. Szinte mániákusan védelmezték saját magyarságukat, a kirekesztettség érzését keresték minden mondat mögött. Kétségtelen, hogy az irodalmi vezetésben is sokan voltak zsidók, de Kiss és barátai nem elsősorban ennek alapján, hanem a tolerancia alapján minősítettek. A tolerancia mértékét viszont az esetükben erősen befolyásolta ez a fajta előítéletes érzés.

Véleményem szerint a lehetősége valamiféle megegyezésnek, közös platformnak adott volt 1972-ben. A történelmi események azonban ezt megakadályozták. Egyrészt a Szovjetunióban bekövetkezett változások és ezek kihatása a magyar belpolitika változásaira, de emellett a belső átrendeződés, a reformokkal szemben fellépő konzervatív MSZMP-csoport térnyerése is lényeges szerepet játszott ebben.

262 Dr. Kiss Ferenc Emlékkönyv. Budapest, 2013, Kairosz, 86.

242