Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A kávéházi mormogás kora
Illyés ezt Aczélnak is szóvá tette. Nem sokkal később az írószövetség május 26-ai ülésének szünetében Illyés visszatért Kiss Ferenccel folytatott beszélgetésében az Elet és Irodalom, valamint a Népszabadság kulturális rovatának E. Fehér Pál által képviselt magyarellenességére: „Kérlek, ezek gyűlölik, ami magyar - idézte Illyés szavait Kiss Ferenc naplójegyzeteiben. - Mondtam a szünetben Pándinak, előbb már Aczélnak is, hogy létre lehetne hozni egy nemzeti egységet, naivan egész életemben reménykedtem ebben, de hát nem lehet velük beszélni.”245 Illyés felháborodása és Kiss Ferenc bíráló szavai nemcsak a pártvezetőkkel való esetenkénti találkozás alkalmával jutottak el az irodalompolitika vezetőihez. Az előbbiekben már idézett Agárdi Péter féle feljegyzésben ez szerepel a Hurál névvel illetett asztaltársaság véleményéről: „Szerintük a magyar kormány nem érzi át eléggé az erdélyi, felvidéki stb. magyarság sorsát, nem tesz eleget diplomáciai és politikai téren. Tudják, hogy a nyílt sajtókampány csak rontana a helyzeten, de politikai és diplomáciai taktikánkat erőtlennek, ügyetlennek tartják. S főleg azt hibáztatják, hogy semmit nem hoznak nyilvánosságra a tárgyalásokról.”246 Agárdi közvetítette Csoóri és Kiss Ferenc elítélő véleményét is az irodalmi lapok egy részéről, s bár teljes mértékben nem osztotta álláspontjukat, részben igazat adott a nevezett lapok szerkesztésében tapasztalható túlzott pártosság miatt. A nemzeti demokraták „bírálják néhány lap szerkesztési elveit, főleg a Nép- szabadság, a Kritika és a Nemes féle ÉS számos cikkét, amelyek - úgymond - egyrészt tájékozatlanul, korszerűtlenül, megalapozatlanul, sőt demagóg módon írnak a határon túli magyar irodalomról; másrészt a nemzeti kérdéssel foglalkozó cikkekben is egyoldalú hangsúlyokat, kozmopolita, a nemzeti érzés iránt érzéketlen vonásokat vélnek felfedezni.” Az asztaltársaság tagjai éles ellentétben voltak a gőgös budapesti irodalmi lapokkal, folyóiratokkal. A vidéki városokban megjelenő folyóiratok viszont örömmel fogadták írásaikat, s a csoport tagjainak sem volt ellenére, hogy ezekben a lapokban szólalhassanak meg. Ráadásul ekkor még kevesebb figyelem irányult a vidéki folyó245 Dr. Kiss Ferenc Emlékkönyv. Budapest, 2013, Kairosz, 43. 246 Agárdi Péter: Feljegyzés a Csoóri Sándorral és Kiss Ferenccel folytatott beszélgetésről. MÓL 288 f. 36/19 ö. e., 226-227. 223