Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A kávéházi mormogás kora
iratok ellenőrzésére, így ott bátrabb hangú írások is megjelenhettek. Nem sokáig. A Tiszatáj, a Jelenkor, a Forrás és más vidéki lapok népszerűsége ezekben az években alapozódott meg. Nemcsak az adott régióban, hanem az egész ország területén keresetté váltak, egy-egy megjelent írásuk országos visszhangra lelt. 1977-ben Illyés Gyula is feljegyezte naplójába: „Vidéki kis folyóiratokba dolgozni — az méltó és »elegáns«.”247 248 A Hurál-tagok első közös megjelenését talán a Tiszatáj Dózsa-különszámától lehet datálni, illetve Für Lajos, a Milyen nyelven beszélnek a székelyek?24S című, a folyóirat 1972. augusztusi számában megjelent tanulmányától. Ilia Mihály 1972. április 1-jétől Havasi Zoltán visszavonulásával lett ténylegesen a Tiszatáj főszerkesztője. Ideális szerkesztőegyéniségnek bizonyult. Széles körű műveltsége, nyitottsága, az értékek iránti érzékenysége jogos reményeket ébresztett a folyóirat iránt érdeklődőkben. Ilia alaposan átalakította a lap szerzői gárdáját. A lapból kiszorultak a korábban túlméretezett szerepet betöltő helyi újságírók, alkalmi toliforgatók, a helyi munkatársak; azok, akik addig erős provinciális színezetet adtak a Tiszatájnak. Rendszeres szerzők lettek viszont a lapban a magyar szellemi élet olyan alkotói, akiknek teljesítménye kimagasló volt, de nem Szegeden éltek. Rendszeresen megjelenő munkatársakká váltak az úgynevezett népi irodalom még élő klasszikusai (pl. Illyés Gyula, Németh László), a második korosztály képviselői (pl. Csoóri Sándor), sőt fiataljai is (Kiss Benedek, Utassy József, Kovács István stb.). Mellettük publikálhattak a lapban a kisebbségi magyar irodalom alkotói, akik részben saját írásaikkal, részben az idegen nyelvű irodalmak fordítóiként és beszámolóiként csillogtatták meg tehetségüket. Ilia honosította meg a Tiszatájban a történeti, néprajzi, művelődéstörténeti, sőt régészeti írásokat. Rendszeresen írt a lapnak Ve- kerdi László, Für Lajos és Kiss Gy. Csaba. A hivatalos kultúrpolitika a nemzeti demokraták meghatározó folyóiratának tekintette a Tiszafájat, s lényegében így fogadta a lapot az olvasóközönség is. 247 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1977-1978. Budapest, 1992, Szépirodalmi, 53 (1977. május 3.). 248 Für Lajos: Milyen nyelven beszélnek a székelyek? Tiszatáj, 1972/8, 57-66. 224
