Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A kávéházi mormogás kora
normáival közelítettünk ügyeinkhez” - írta 1993-ban Für Lajos. Talán ezt lehetne az egyik kulcsmomentumnak tekinteni. Az új megközelítés egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a társaság minden tagja saját szakterületén próbálta megtenni azt, ami elvárható volt tőle. Szakmailag elemeztek, javasoltak. Másképpen a művészettörténész, a történész, a szerkesztő, a költő, az író. Az étterem asztala mellett ezeket ösz- szeillesztve lehetett kézzelfogható, objektív, minőségi értékelést kialakítani. A nemzeti erők megszólalásának egyik lényeges jellemzője lett a szakszerűség és komplexitás. Elméletben. A gyakorlati megvalósítás lehetőségétől még messze voltak, de tudták, mit akarnak, hová szeretnének eljutni. Irodalomban, kultúrában, társadalomban, közéletben, emberi és politikai toleranciában. Beszélgetéseik során rendszeresen visszatérő téma volt a közmorál leromlásának megállítása, a közösség ügyeitől való tömeges elfordulás okainak elemzése, a társadalom tagjait összetartó erők, az egyéni felelősségérzet és a közösségi felelősségvállalás inflálódásának visszafordítása. Nem politikai szervezet alapítása s nem is rendszererodáló akciók szervezése, hanem csendes, szakszerű építkezés, felkészülés volt céljuk. Pintér M. Lajos a Kádár-korszak népi-nemzeti ellenzékéről készített kötetében idézte Bíró Zoltán véleményét, mely szerint a Hurál „valóban a rendszer ellenében jött létre, s eszmei tartalmát, mentalitását, ízlését tekintve is szemben állt a rendszerrel”,241 ám ez az ellenállás nem szervezett keretek között, hanem a közéleti kritika megjelenésében öltött testet. Nem alkotott, nem alkothatott ellenzéket, pusztán szembenállást, ellenállást, hiszen társadalmi programalkotásra nem vállalkozott, ugyanakkor folyamatos kritikai véleményével állandó ellenőrzése alatt tartotta az irodalompolitikát, politikát. Érdemes idézni egy összefoglaló feljegyzés néhány sorát ebből a szempontból, melyet Agárdi Péter - aki Aczél György közvetlen munkatársa volt - készített 1975 márciusában a nemzeti demokraták asztaltársaságának tevékenységéről. Az MSZMP Tudományos Kulturális Osztályának benyújtott feljegyzésében Agárdi úgy vélte, hogy „árnyaltan kellene értékelnünk ezeket a »nemzeti szempontú« bírálatokat az 241 Pintér M. Lajos: Ellenzékben. A „Nagy Népi HuráltóF a Magyar Demokrata Fórumig. Lakitelek, 2007, Antológia, 12. 221
