Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Ellenségképre szükség van

„jobbra tolása”. Megállapították, hogy ezek a személyek programokat nem dolgoznak ki, ugyanakkor kiterjedt ismeretségi és baráti körben terjesztik a rendszerrel szembenálló nézeteiket. Emlékeztetnék a Belvárosi kávéházban, illetve később a Nádor utcai Tulipánban, illetve a Metropol szálloda presszójában rendszeresen ösz- szegyűlő baráti társaságok beszélgetéseire, melyeket az államvédelmi hatóság természetesen folyamatosan megfigyelt, s a beépített ügynökök rendszeresen jelentették az ott elhangzottakat.

Nem véletlen, hogy a jelentés kiemelte, mely szerint „egyes irodalmi körökben volt ellenforradalmi elemek vezető szerephez jutottak”. Kiemelte személy szerint Fehér Ferenc, Litván György és Erdős Péter nevét. Meglátásuk szerint ezek az ellenséges személyek a művészeti szövetségeket igyekeznek kisajátítani maguknak, és ott növelni befolyásukat. A tudományos, kulturális területeken tevékenykedő nacionalista, revizionista, ellenforradalmi nézeteket valló személyekről azt állapították meg, hogy a „nonkonformizmust” hirdetik. „Általánosan hangoztatott állásfoglalásuk szerint a párt és az állam ne szóljon bele a tudományos és kulturális életbe, hagyja annak irányítását, alakítását az »ahhoz értő értelmiségiekre« mint az »egyedül hivatott vezető rétegre«.”

A jelentés kitért arra is, hogy az ellenséges, ellenzéki beállítottságú személyek erősítették az emigráció kulturális szerveivel való kapcsolattartásuk formáit, s ezek sorában Illyésnek a Párizsban megjelenő Irodalmi Üjsággú való kapcsolatát emelték ki.

A jelentés foglalkozott a volt pártok vezető politikusainak ellenállásával is, s megállapította, hogy szűk rétegük „nem adta fel a korábbi ellenséges nézeteit, s a legális lehetőségek kihasználására irányuló törekvéseit”. 800 személyt tartottak nyilván volt pártvezetők közül, akik folyamatosan és élénken élnek politikai életet.

Taktikai elképzelésükről ezt írták: „A szocialista tábor fokozatos felbomlásában, az MSZMP állandó gyengülésében reménykednek. Arra számítanak, hogy a párt kénytelen lesz polgári elemeket bevonni az ország problémáinak megoldásába. Bíznak a koalíció visszaállításában. Számosán funkciót vállaltak a Népfrontban, a szak- szervezetekben és más társadalmi szervezetekben azzal az elgondolással, hogy így az emberek szélesebb körével tudnak érintkezni és érvényesíthetik politikai nézeteiket.”

204