Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Ellenségképre szükség van
A Nemzeti Parasztpártot ebből a szempontból kevésbé tekintették veszélyesnek, a jelentés szerint leginkább ez a párt polarizálódott. A jelentés végeredményben a különböző pártok körül szerveződő ellenséges erők visszaszorulását állapította meg, s úgy vélte, hogy az ellenséges, ellenzéki szembenállás más területekre helyeződött át. Véleményük szerint a belső ellenséges erők a helyzetet nem tartják alkalmasnak nyílt, szervezett fellépésre. Ahogy megfogalmazták: „A belső ellenséges erők nem bíznak a gyors rendszer- változásban, azonban reálisnak tartják azt a lehetőséget, hogy rendszerünk fokozatosan jobbra tolódik egy polgári demokrácia irányába. Növekedtek az olyan illúziók, hogy engedünk a kívülről jövő imperialista nyomásnak és a belső reakció által támasztott követeléseknek, s ezzel pozícióink fokozatos feladására késztethetnek bennünket. A belső ellenség jelszavaiban, cselekvésében és módszereiben is a fokozatosságot alkalmazza. Vannak, akik szinte kísérleti léggömböket engednek fel, hogy megtudják, meddig lehet elmenni a rendszerellenességben. A magyar nép, a nemzeti érdekek védelmezőinek álarcát felöltve, a Szovjetunió, a szocialista országok és Magyar- ország szembeállítására törekednek. A tömegekben a szocialista eszme, a szocialista rendszer iránti bizalmat igyekszenek aláásni.” Az irodalom területére áttérve azt állapították meg, hogy „szaporodnak a közvéleményt negatívan befolyásoló olyan ellenzéki vagy ellenséges fellépések, amelyek helyet kaptak a különböző folyóiratokban: a Kortárs, az Új írás, a Valóság, a Kritika, a Jelenkor, az Alföld és a Bölcsészkar Tiszta Szívvel c. lapjának hasábjain”. A határozati javaslatban ismét a kemény kéz politikájának gyakorlatát hozták vissza, bár ennek közvetlen formáit ekkor már nem igazán lehetett megvalósítani: „Határozottabban fel kell lépni, különösen az ideológiai, kulturális területeken, az irodalomban, művészetben, a sajtóban és a folyóiratokban megnyilvánuló, szocializmustól idegen, ellenséges nézetekkel szemben.” A jelentés melléklete felsorolja azokat a személyeket, akik különösen exponált szerepet töltöttek be. Ezek sorában írót nem jelöltek meg, elsősorban a Lukács György nézeteit követő szociológusok, filozófusok kerültek bele. Összességében az 205
