Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Ellenségképre szükség van
tak.”232 A jelentés konkrét adatokat is tartalmazott. Eszerint az 1960-as PB- határozat alapján a korábbi 600 ezer ellenséges elemként nyilvántartott személyből mindössze 186 ezret hagytak a nyilvántartásban, és hatezer főt tekintettek kiemelten veszélyesnek. 1964 őszétől a nemzetközi helyzet romlása, a szocialista táboron belüli feszültségek felerősödése, valamint a belső gazdasági és politikai nehézségek „bátorítólag hatottak ellenségeinkre”. A jelentés beismerte, hogy a rendszerrel szembenállók növelték bázisukat, társadalmi befolyásukat. A jelentés szerint ekkor alakult ki a szoros kapcsolat a kívülről támadó és a belülről bomlasztó ellenséges erők között. A jelentés megállapította, hogy „törekednek [...] a legfontosabb propagandaszervek kulcspozíciói elfoglalására, ahol ellenséges tevékenységüket ellenzékinek álcázva fejtik ki”. Itt is érdekesek a belügyi szervek jelentései alapján összegzett adatok. A beszámoló alapján a tudomány, az irodalom, a művészet, a sajtó, a rádió, a tv területén 506 személyt regisztráltak nyilvántartottként, közülük 71 volt valamilyen bűncselekmény miatt elítélve, és „117 aktív ellenséges magatartást tanúsított az ellenforradalom alatt”. Az egyetemeken, főiskolákon középiskolákban, ipari tanuló intézetekben a tanárok között 907 nyilvántartott személy volt, a népgazdaság iránytó szerveiben 477, egyházi vonalon pedig 1751 személy szerepelt a nyilvántartásokban. A külkereskedelemben 70, a kutatóintézetekben azonban már 622 volt a nyilvántartásban szereplők száma. A jelentés az egyes területek veszélyességét elemezve megállapította, hogy: „A belső ellenség tevékenysége a legaktívabb az ideológiai és kulturális területeken. Az ellenséges tevékenység hatását megsokszorozza, veszélyességét megnöveli, hogy egyes ellenséges elemek országos hatást gyakorolhatnak.” Kétségtelen, hogy a népi írók és követőik ebbe a kategóriába tartoztak. Arra a következtetésre jutottak, hogy az ellenséges személyek - melyeknek számát az értelmiségi területen 303 főben jelölték meg - célja a párt politikájának 232 Jelentés a Politikai Bizottságnak a belső ellenséges erők tevékenységéről és elhelyezkedéséről. MSZMP PB, 1966. február 2. MOL M-KS 288. f. 5/386. ő. e. 203
