Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

A lektorok kora

ben a hatalom ízlésének megfelelők. „Néhány éve már, hogy először vetetted föl a gondolatot: nem írnám-e meg kultúrpolitikátok bírálatát — kezdte egy levél műfajának megfelelően Németh László. - A felszólítás meghökkentett. Nem azért, mert az elmúlt években, korszakban sokszor szólították fel az embereket bírálatra, de ritkán bocsátották meg, ha elég balga volt, s a felszólításnak nemcsak színre, de valóban eleget tett. Mint kritikus hőköltem vissza a felelettől, hisz ahogy egy félig olvasott könyvről, ha lehet is, nem illik bírálatot írni, hogyan bírálhatnék meg olyan kiterjedt tevékenységet, mint a művelődésügy irányítása, amelyen áttekintésem sincsen, nemhogy a különféle területeken elért eredményeket vagy kudarcokat hitelesen fölmérhetném.”201

Németh ezek után részletesen felmérte és elemezte a kulturális élet szinte minden területét, az értelmiség szerepétől kezdve az oktatás, a művészetek kérdésein keresztül, az újságok és a rádió feladatainak értelmezésén át egészen a politika és a kultúra kapcsolatáig. Történelmi példákkal, folyamatok bemutatásával érzékeltette a kultúrpolitikai egyes területeinek feladatát, fejlődését és hiányosságait. Bírálatában nem a meglevő megtagadása, hanem korrigálása lehetséges útjainak megtalálása vezette.

A hibák okait kutatva például azt írta: „A szocializmusnak kétségtelenül legnagyobb gyengéje, mondhatnám, Achilles-sarka, hogy az irányítók, azzal, hogy szocialistának vallják magukat, de nem azok vagy egyszerűen nem alkalmasak a betöltött szerepre: óriási hatalmat kapnak mások tönkretételére. Ha lajstromba veszem a kárt, amit egyetlen s nem is a legmagasabb beosztásban lévő ember tett s akart tenni (s nem is egyszerű érzéketlenségből) munkásságomban, el tudom képzelni, hogy kevésbé számon tartott, kezdő embereket mint lehet az irodalomból örökre kitaposni.”202 A kritika mellett természetesen a megoldást is megpróbálta felsorakoztatni: „az irodalom messze hordó fegyver, s ha járőr-csatározásra akarják befogni, egyetlen védekezés: még messzebbre, még nagyobb célra irányítani. [...] Az igazság ugyanis az,

201 Németh László: A felelősség szorításában. Jelek a társadalomnak, 1945—1975. Budapest, 2001, Püski, 646. (A tanulmány először a Valóság 1986. júniusi számában jelent meg.)

202 Uo. 676.

180