Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete

1962. június 6., 7., 8. és 9-én a Fővárosi Bíróság Bimbó István vezette tanácsa tárgyalta Püski Sándor, Zsigmond Gyula, Bodor György, Gombos Ferenc és Nagy Endre ügyét. A per nyilvánvaló célja a politikailag még aktív, visszavonulni nem szándékozó volt parasztpártiak elhallgattatása, a népi írók polgári szárnya hátországának felszámolása és a kommunista renddel nyíltan szemben álló népi értelmiség megrendszabályozása. „Ahogy az ügyész vádbeszédében megfogalmazta, botütést és vesszősuhintást mért a vádlottakra, és legyintést intézett azok felé, akik megúszták”190 - írta G. Bartók Béla a perről készített tanulmányában.

Püski Sándorék bűne az volt, hogy a népi demokratikus rendszer megdöntésére törekedtek, egy demokratikus rendszert próbáltak létrehozni a proletárdiktatúrával szemben, amely a többpártrendszert és a korlátolt magántulajdont éppúgy alapvető értéknek tekintette, mint a szólásszabadságot és a kisebbségek jogainak védelmét országhatároktól függetlenül. Püski már a per után, 1962 augusztusában elkészítette - kihallgatói felkérésére - a népi mozgalom történetét áttekintő vallomását. Ebben foglalta össze azt a társadalomképet, melyet a nemzeti erők céljuknak tekintettek: „Harmadik út nincs, hallottuk sokszor [...] Nincs, mert ez tulajdonképp nem a 3. útja lenne az emberiségnek, hanem az ősközösség, a rabszolgaság, a feudalizmus, a kapitalizmus és a kommunizmus után legalább a 6., ha csak a főirányokat nézzük. S most csak a kapitalizmushoz és a kommunizmushoz viszonyítva neveztük 3.-nak. Első út lesz akkor és ott, mihelyt és ahol megvalósítják. Az ne volna legalább elvileg lehetséges? Az ilyen kiélezett világhelyzet nem kedvez ugyan a kompromisszumoknak - aki nincs velem, az ellenem van, ez most a jelszó -, de örökké semmi se tart, és mindjobban szaporodnak a semleges államok, s azok között olyanok is, amelyek ennek az új útnak valamilyen változatát próbálgatják. Nem biztos, hogy sikerül, de nem lehetetlen.”191

Püski nem véletlenül fogalmazta meg a lefolytatott per után is a harmadik úttal kapcsolatos nézetét, mivel az ítéletben ez volt talán a legsúlyosabb vád ellenük, s mindenképpen pontosítani akarta a perben folyamatosan félreértett, félremagyará190 G. Bartók Béla: Mustármag. Hitel, 2001/11, 55.

191 Püski Sándor: Könyves sors - magyar sors. Budapest, 2002, Püski, 64.

173