Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete

zott fogalom tartalmát. A per ítéletében a tanácsvezető bíró így indokolta a harmadik út politikájának káros hatását: „A bíróság nem fogadta el sem a vádlottak védekezé­sét, sem a védelem álláspontját nem tette magáévá, a »harmadik utas« politika han­goztatása nem más, mint burzsoá ideológiai frázis, melyet a burzsoázia a marxista- leninista ideológia, a kommunisták, a munkásosztály ellen fegyverül használ fel, hogy a dolgozók egy részét szembeállítsa a proletárdiktatúrát gyakorló munkásosztállyal és annak vezető pártjával, a Kommunista Párttal”192 — idézi Petrik Béla a perben hozott ítélet szövegét. A per kirakatjellegét jól mutatta, hogy a Belügyminisztérium a tárgyalás korláto­zott nyilvánosságára tett javaslatot, melynek értelmében arra meghívták a családta­gok mellett a nemzeti erőkhöz tartozó ismert írókat, irodalomtörténészeket: Béládi Miklóst, Boldizsár Ivánt, Csoóri Sándort, Dobozy Imrét, Féja Gézát, Tatay Sán­dort. A belügyesek ezzel is azt akarták elérni, hogy a nemzeti erőkben félelmet és rettegést gerjesszenek, ám tervük visszafelé sült el, mert Tamási Áron és Tatay Sán­dor meghajoltak a vádlottak előtt mikor őket a tárgyalóterembe vezették, Tersánszky Józsi Jenő pedig kezet fogott velük. A tanúként kihallgatottak, Tamási Áron, Bibó István minden szavukkal Püskiék védekezését igazolták, a tárgyaláson megjelent írók tüntető szolidaritásukról biztosították Püskiéket. Mindennek ellenére a bíróság sú­lyos ítéleteket hozott: Püski Sándort négy és fél év, Bodor Györgyöt három és fél év, Zsigmond Gyulát három év, Gombos Ferencet egy év, Nagy Endrét pedig hat hó­nap börtönbüntetésre ítélte. A belügyi szándék azonban visszájára fordult, a nemzeti erőket inkább összetartotta, semmint elrémítette az eljárás. A helyzet tarthatatlansá­gát az is igazolta, hogy nem egészen egy év elmúltával, 1963 áprilisában mindannyi­an amnesztiával kiszabadultak. A pert és az ítéletet természetesen mindenki másképp élte meg. Ki megrettent, kiben megerősödött, hogy továbbra is össze kell tartani. Egy magántársaságban Ta­mási úgy nyilatkozott egy ügynöki jelentés szerint, hogy: „A bíró tévedett. Harmadik út igenis van. Az emberiség ugyanis nem fogadja el a kommunizmust úgy, ahogyan 192 Petrik Béla: A karanténba zárt eszme. Közelítések az 1958-as népi írókról szóló Állásfoglaláshoz. Hitel, 2007/4, 96. 174

Next

/
Thumbnails
Contents