Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete
Püskiről az is közismert volt, hogy kiváló szervezőképessége van, igaz ebben nagy segítségére volt felesége is, aki szinte mindenről tudott, ami a városban történt. Az ő jóvoltából terjedt Budapesten kéziratban Veres Péternek a népi írókról szóló Állásfoglalással kapcsolatos kiadatlan hozzászólása, sőt Illyés Új versek című kötetének kéziratos változatát is sokszorosította, s az kézről kézre járt. Püskiéknek egyébként még az államosításuk előtti időkből megmaradt néhány elrejtett könyvük, ezeket vették elő újra, s terjesztették barátaik körében. Címlistáit a nála kapható könyvekről, melyek között a rendszer által betiltott irodalom is volt, csak közvetlen barátaiknak mutatták meg. Püskit a könyvek mellett a képzőművészek patronálójaként is ismerték, különösen azokat kedvelte, akik közel kerülnek a nemzeti demokratákhoz. 1960-ban a budapesti Csók Galériában volt Ujváry Lajos képzőművész kiállítása, mely ismét kisebb szimpátiatüntetéssé formálódott. Ujváry diákkorában került kapcsolatba a legnevesebb írókkal, levélváltásaikat személyes találkozások is követték, s a festő elkészítette többek között Tamási Áron, Tersánsz- ky Józsi Jenő, Remenyik Zsigmond, Szabó Lőrinc, Kassák Lajos, Féja Géza és Veres Péter portréját is. A galériában ezeket az olajfestményeket mutatták be, s a megnyitóra valóságos felvonulást tartottak a nemzeti demokraták. László Gyula régészprofesszor megnyitó szavait meghallgatta Kodály Zoltán mellett Szabó Pál, Darvas József, Ignácz Rózsa, Sinka István, Szabó Lőrinc özvegye, a Püski házaspár, a Gombos Imre-Török Erzsébet házaspár, Tímár Máté, Veres Péter, Jócsik Lajos, számos képző- és előadóművész és - a Püski által szétküldött meghívók jóvoltából - több egykori parasztpárti tag. A népes vendégsereg a megnyitó után a Belvárosi kávéházba vonult át, s ott folytatta a beszélgetést, amely valóban egy kis seregszemle lett, érzékeltetve Püskiék szervezőtehetségét, s elszánásukat arra, hogy rendszeresen összetoborozzák a nemzeti demokratákat valamilyen esemény kapcsán. Nagyon fontos volt ez a lelkekben való hit megtartása miatt, de abból a szempontból is, hogy jelezzék, jelen vannak, továbbra is összetartanak. A Belvárosi kávéházban egyébként már 1958 végétől kialakult egy olyan beszélgető kör, mely rendszeresen találkozott, hogy nyilvánosan megtárgyalják egymással a politikai helyzetet, az eseményeket, a lehetőségeket. Püskiék álláspontja az volt, ha titokban próbálnak összejönni, az sokkal gyanúsabb, ezért a kávéházba tették át 165
