Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A ius murmurandi évei
Bibó István börtönbéli sorsán, s elő tudta segíteni Déry Tibor kiszabadulását. Az kétségtelen, hogy az MSZMP KB 1960. március 30-án tárgyalt, amnesztiáról szóló határozatában Déry Tibor egyéni kegyelemmel történő szabadon engedése is szerepelt. Április 1-jén büntetését felfüggesztették, hazamehetett családjához, ám Bibó helyzete nem javult, sőt romlott 1960 tavasza után. Illyés Gyula interjúja egy új időszak kezdetét jelentette. O volt az, aki legtovább kitartott a hallgatók között. 1960-tól kezdve folyamatosan jelenhettek meg írásai, versei, de állandóan feje felett lebegett a „kiátkozás” fenyegető réme. 1960 folyamán a Kortársban 29, az Elet és Irodalomban 7, a Magyar Nemzetben 2 verse jelent meg. Ezzel együtt az őt támadók, a nemzeti erők visszaszorítását igénylők továbbra is vegzálták. 1961 nyarán utolérte őt Kállai Gyula bosszúja. Illyés Sötét című verse 1960 nyarán látott napvilágot az Elet és Irodalom című hetilapban. Az alapvetően pesszimista képet festő verset allegorikus értelme miatt Marosán György a Gólyavárban tartott gyűlésen a nyilvánosság előtt tépte dühödten darabokra, Kállai Gyula pedig szokatlanul parlagi stílusban írta meg véleményét Illyésnek. A biztosítékot az verte ki a pártemberekben, hogy Illyés „cella-szűk a világ” szóösszetételét magukra vették, és a korszakra értelmezték, azaz a rendszer bezártságát és diktatúráját vélték felfedezni benne. Kállai Gyulának egy ismeretlen ember levélben, postán eljuttatta a verset, s Kállai üldözötti idegfeszültségében azt tételezte fel, hogy álnéven Illyés küldte el versét. Miniszterelnök-helyettesi levélpapírján 1961. július 3-án az alábbi mocskolódó levelet küldte Illyésnek: „Tisztelt Illyés Gyula! Az újabban megjelent allegóriáidat is érdeklődéssel olvasom. Ezek eszembe juttatják »figyelmességedet«, amely tavaly az Élet és Irodalomban megjelent »Sötét« című versed elküldted nekem és ezzel külön felhívtad rá a figyelmemet. Igaz, annyi bátorságod nem volt, hogy ezt saját nevedben tedd meg, hanem hitvány módon Dömöcki János nem létező mérnök nevét választottad. Szerencsére az írásodat jól ismerem, s így nem volt nehéz rájönni, hogy ki rejlik az álnév mögött. Magatartásod miatt én már rég lemondtam arról, hogy a kettőnk közötti barátságról beszéljek, mégis megkérdem: nem érzed, milyen mélyre 150
