Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Bevezetés - a nemzetépítő demokratikus ellenzék

szerét nem utasítják el egyértelműen, de a Magyarországon kialakult szocialista viszonyokat és intézményeket úgy állítják be, mint a nemzetre kívülről ráerőszakolt, tőle idegen rendszert. ”

A nacionalista jelző továbbra is rátapadt a népi mozgalom hagyományait és törekvéseit, a nemzeti érdekeket mind a kisebbségi magyarság jogvédelmében, mind pedig a nemzeti kultúra megőrzésében konokul hangoztató „ellenzéki” csoport megjelölésére. Az ellenzéki csoportok elkülönítésére, megkülönböztetésére használt fogalmakat tehát az MSZMP apparátusa vezette be az 1980-as évek közepén, s itt volna az ideje, hogy átértékeljük és megváltoztassuk ezt a fogalomértelmezést ennyi év és ennyi rátapasztott „szennyeződés” után.

Véleményem szerint pontatlan, helytelen, téves és félrevezető az MSZMP által bevezetett fogalomhasználat. Csizmadia Ervin monográfiája a hetvenes években kialakuló polgári, a marxizmus bizonyos ágaiból elinduló s onnan a polgáridemokrácia-felfogásig eljutó liberális ellenzéki gondolkodás történetének az összefoglalása. Az abban megjelenő népi ellenzéki elnevezés megtévesztő. Ügy állítódik be, mintha lett volna egy demokratikus és egy népi, nemzeti, sokszor nacionalistának bélyegzett ellenzék. A leegyszerűsített formula azt sugallja, mintha ez utóbbi nem is demokratikus felfogást képviselt volna. A Kádár-korszak politikai testületéi tudatosan alkalmazták és hangoztatták a megkülönböztető népi jelzőt, s minden alkalommal felruházták a nacionalista megjelöléssel is, mintegy bélyeget ragasztva rájuk. „Nemzeti, aki jogot véd, nacionalista, aki jogot sért!”7 - írta Illyés Gyula, majd hozzátette: „A nacionalista jogot sért (más népekét, önző előnyért), a patrióta jogot véd (voltaképp nem is a maga népéét, hanem az Emberét, az Emberiségét).” A nemzeti jelző tehát nem keverendő, s nem is keverhető össze a nacionalista megnevezéssel. A patrióta vagy hazafi, illetve a nemzeti gondolkozás a hagyományos nemzeti értékek és érdekek védelmét s nem más nemzetek vagy érdekcsoportok támadását, megsemmisítését célozza. A Kádár-korszak a népi mozgalom törekvéseit viszont úgy értelmezte, mint amely támadást intéz a környező országok magyar nemzeti kisebb7 Illyés Gyula: Szakvizsgán - nacionalizmusból. In Illyés Gyula: Itt élned kell. Budapest, 1976, Szépirodalmi, II. kötet, 574.

14