Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A ius murmurandi évei
engedi közölni műveit. Naplójából szinte napra pontosan kiderül, hogy már egyedül az írók kiszabadulásához kötné álláspontjának feladását. Ő is kereste a hallgatásból való kiszabadulás lehetőségét. Az áprilisi PB-ülés után valóságos „szőnyegbombázás” alá vetik Illyést. Major többször is beszélt vele darabjának bemutatásáról, Révaihoz is elmentek közösen, hogy megbeszéljék az esetleges finomításokat. Évődő beszélgetésükben Illyés is mutat hajlandóságot a kompromisszum felé, de nem mondja ki az igent. Révai alázatos üzenetközvetítése így hangzik: „Megtisztelsz bennünket a keggyel, hogy kiállsz.” Illyés válasza, a helyzet volt olyan, hogy azt kellett tennie: „Azt hittem, lesz amnesztia, az jó alkalom lett volna a kedvező légkör megteremtéséhez. Még most is kedvező alkalom volna.”149 Választ persze nem kapott felvetésére, Major távozóban mégis arról biztosította, hogy egy éven belül mindenkit kiengednek. Aprilis 25-én Veres Péterrel beszélt, aki közvetítette Szabó Pál üzenetét, amit az Irodalmi Tanács ülésén a nemzetiekkel kapcsolatban javasoltak: „Megcsinálják az írószövetséget. Első lépés: lesz egy hatvantagú előkészítő bizottság. Ebbe a tisztségbe beveszik Némethet, Szabó Pált, Áront és őt, Pétert. Engem a hatvantagú együttesből is kihagynak. »A kormányban sokan fújnak rád!« Volt hang (nyilván övé, Péteré), hogy akkor a többi se menjen be abba a hatvanas bizottságba. De aztán úgy döntöttek, hogy »jelen kell lenni«.”150 Illyést meghatotta, hogy személye iránt ekkora lojalitást tanúsítottak a nemzeti demokraták, ám helyeselte, hogy végül benne maradtak a szervezésben. Az előkészítő bizottság üléséről is rendszeresen tájékoztatták Illyést. Úgy tűnt, az egyedüli akadály már csak az ő ellenállása. Karinthy Ferenc május végén azt mondta neki az egyik ülésről, hogy Köpeczi erőteljesen fellépett minden további Illyés felé történő közeledés ellen, s az ottani egyik alkalmazott arra a kérdésre, miért nem tagja Illyés az előkészítő bizottságnak, azt felelte: „Illyés elvtársat úgy tekintjük, hogy most 149 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1946-1960. Budapest, 1987, Szépirodalmi, 480. (1959. április 11.). 150 Uo. 485. (1959. április 24.). 134
