Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A ius murmurandi évei
már Illyés elvtársnak kell lépést tennie felénk.”151 152 Illyés megmakacsolta magát, ha az ő lépését várják, azt nem teszi meg, azt már szolgalelkűségnek tartaná. Közben Németh Lászlót is többször megkeresték, s május 29-én Király István utazott le hozzájuk Tihanyba és Sajkodra, az előkészítő bizottság, valójában Aczél György megbízásából. Király 3-3 órát beszélgetett külön-külön mindkettőjükkel négyszemközt, s természetesen beszámolt tárgyalásai eredményéről. Illyés azt mondta Királynak, hogy természetesen és szívesen vesz részt az Írószövetség munkájában. Rosszallotta ugyan, hogy az előkészítő bizottságból kihagyták, de megértette, hogy ennek oka passzivitása és a vele foglalkozó külföldi lapok negatív hatásai voltak. Illyés ehhez hozzátette, hogy a Nyugaton vele kapcsolatban megjelent írásokat nem ismeri, kérte, hogy azokat megkaphassa, mert nem akar semmilyen ügyben „zászló” lenni, s ha megismeri az eredeti szövegeket, akkor válaszolni fog rájuk, s elhatárolja magát tőlük, ha azok olyan tartalmat hordoznak, melyet ő nem vállal. Illyés elmondta, hogy a népi írók értékelésével, ami az Állásfoglalásban megjelent, nem tud egyetérteni, de nem azért, mert a párttal állna szemben, hanem azért, mert a hazafiság szerinte nem nacionalizmus, így a nacionalista jelző a nemzeti demokratákra elfogadhatatlan számára. A hazafiság minimuma, hogy a hatalom fellépjen a határon túl élő magyarok jogfosztottsága ellen, megvédje őket a támadásoktól függetlenül attól, hogy milyen rendszer van az adott országban. Erdély példáját felhozva jelezte, hogy azzal, ami ott van, egyetérteni nem tud. Visszautasította, hogy ő tüntetőleg hallgatna: „Nem igaz, hogy ő hallgatásával akar tüntetni - írta feljegyzésében Király István. — Megalázó feltételek nehezítik meg megszólalását. Nagyon nehéz neki pl. a jelenlegi irodalmi lapokba írni, hiszen a jellemét és a becsületét kezdték ki bennük. Holott egy írónak ez a legnagyobb kin151 Uo. 488. (1959. május 20.). 152 Z.árt, bizalmas, számozott. Tájékoztatáspolitika és cenzúra, 1956—1963. Szerk. Cseh Gergő Bendegúz - Kalmár Melinda - Pór Edit. Budapest, 1999, Osiris, 139. 135