Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A ius murmurandi évei
meghívást. Az előterjesztés szerint a Választmányban Veres Péter, Szabó Pál és Tamási Áron kapott volna helyet, a jelöltek 60%-a párttag, 40%-a párton kívüli lett volna. A szövetség alapítói tagságára tett javaslatban viszont csak 52%-a párttag. A javaslat összeállítása során az Irodalmi Tanács egy előkészítő értekezletet szervezett februárban, ahová meghívták Illyést, Némethet és Tamásit is. Illyés sejtette, hogy az írószövetség megalakításáról lesz szó, sőt még az is elmenetele mellett szólt, hogy Veres Péter a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából amnesztia meghirdetését akarta javasolni, s ennek támogatása az írók, Déryék szempontjából fontos lett volna, ám mégsem ment el. Ellenállásának végső lökését az adta, hogy felesége telefonon beszélt Tamásival, Németh Ellával, s úgy döntött, hogy jelenlétével nem legalizálja az Irodalmi Tanács jogosultságát a leendő írószövetség megalakításában. Látva az Irodalmi Tanács körül kialakult diszkrimináció mértékét, a hatalom egy kerülődttal próbálkozott. Ortutay Gyula mint a Népfront főtitkára beszélgetésre hívta Verest, Szabó Pált, Illyés és Némethet és Tamásit. Illyés tartott tőle, hogy ismét csak a vétkeiket fogja felsorolni Ortutay, ezért vacillált, elmenjenek-e. Németh tel egyeztetve végül az elmenetel mellett döntöttek. Illyés naplójában megörökítette a találkozó előtti napon Kodállyal folytatott beszélgetését, melyben Kodály Kállait idézte: „Mi sajnáljuk legjobban, hogy olyan kitűnő népi írók, mint Illyés Gyula és Kodály Zoltán nincsenek teljesen velünk.”148 Kodály válasza: „főleg az eszközeitekben nem vagyunk veletek”. Illyés úgy érezhette, hogy a hatalom közeledni akar valamilyen formájú kompromisszummal feléjük. Az Ortutayval való találkozóra március 27-én került sor, Németh László nem utazott fel Sajkodról, de a többiek ott voltak. A konzultáció a vártnál jobban sikerült. Nem a nemzeti demokraták renitens viselkedéséről volt szó, inkább ők sorolhatták fel sérelmeiket. Ortutay szimpatikus hallgatónak bizonyult, összegyűjtötte a kifogásaikat, s bizonyára továbbította is azokat Kállai Gyuláéknak. Előrelépés volt, hogy megegyeztek egy újabb találkozóban, ahol már Kállai is ott lesz. 148 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1946-1960. Budapest, 1987, Szépirodalmi, 470 (1959. március 26.). 132
