Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
Szabó Pál hajlandó volt az együttműködésre, s ezt bizonyította azzal, hogy részt vállalt a közéletben. Országgyűlési képviselő volt, tagja az Elnöki Tanácsnak, a Népfront Elnökségének. Igaz nagyon nehezen viselte, hogy az Elnöki Tanács tagjaként jóvá kellett hagynia az 1956-osok kegyelmi kérvényeinek elutasítását, de lojalitását mindvégig fenntartotta a hatalom iránt, ugyanakkor nagyon örült annak, hogy 1958. novemberben kikerült az Elnöki Tanácsból. Sinka István sokkal több megszólalási lehetőséghez jutott, mint 1956 előtt. A népi írók közül neki jelent meg a legtöbb írása, a Földművelő és a Szabad Föld című lapban rendszeresen publikált. Igyekezett a politikai követelményeknek megfelelni műveiben. Sokat jelentett számára, hogy lakáshoz jutott, s a kialakult biztos egzisztenciáját nem akarta veszélyeztetni. Püski Sándor szinte mindegyik íróval tartotta a kapcsolatot, tulajdonképpen ösz- szekötő kapocs volt közöttük. Bár az író szövetkezet terve meghiúsult, s nem kapott megbízást a Népfronttól sem, konokul hitt abban, hogy az írókat egyben tudja tartani, s az ellenállásuk engedményekhez fog vezetni. Egyértelműen szemben állt az Állásfoglalással. Egy a népi írókról szóló összefoglaló belügyi jelentés, így foglalta össze nézeteinek lényegét: „a vitában nem érdemes úgy részt venni, hogy az ember túlságosan nagy engedményeket tegyen a kommunistáknak. Az MSZMP szempontjainak magunkévá tétele árán nem érdemes védeni a népi írókat, inkább hagyni kell, hogy a kommunisták állásfoglalása ellenvélemény nélkül maradjon. Szerinte a párt bírálatával elérték, hogy népiesek egységesebbek lettek, mint azelőtt, a támadások összekovácsolják őket. Amit azelőtt nem lehetett elérni a népiesekkel, azt most a rendszer elérte ezekkel a támadásokkal.”142 A nemzeti erők politikai vonaláról Bibó Istvánt érdemes még kiemelni. Bibót 1957. május 23-án tartóztatták le, s perbefogásának előkészítése majd másfél évig tartott. Tárgyalása 1958. július 28-án kezdődött zárt tárgyalás keretében, s augusztus 1-jéig tartott. Bibót életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadításáért mind a hazai nemzeti erők képviselői, mind a nemzeti emigráció tagjai felléptek. Különösen 142 A népi írók között levő helyzet a párt állásfoglalása után. Jelentés. Budapest, 1958. december 11. Történeti Hivatal 0-11803/2. 128
