Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
reagálás jutott túlsúlyra. A magyar irodalom féltése, a túllicitálásoktól és szektás lépésektől való félelem fejeződött ki. A vitában résztvevők többsége személy szerint védelmébe vette a népi írókat, elsősorban Németh Lászlót, Illyést és Verest. A pártállásfoglalással szemben álló hangvételre Czine Mihály nacionalista beállítottságú, rossz indulatú referátuma adta meg az alapot. Hozzászólásaikkal támogatták Oltványi Ambrus, Németh G. Béla, Bodnár György s az akkor még szabadlábon levő Fekete Sándor. A vitáról értesülvén Király István renegátoknak bélyegezte meg a vitában felszólalókat.”123 A szeptember 7-én és 8-án megtartott kétnapos vitaülés eredményeképpen az Irodalomtörténeti Intézetben komoly kutató- és feldolgozómunka kezdődött. „A XX. századi osztály még ebben az évben nagyszabású tanulmánykötet elkészítését vette tervbe — adta hírül az Irodalomtörténeti Közlemények 1959. évi 2. száma. — A tanulmányok szerzői főként az Intézet tagjai, de külső szakemberek is; benne részint nagyobb pályaképek kapnak helyet a »népi« mozgalom legjelentősebb íróiról (készül portré Németh Lászlóról, Illyés Gyuláról, Erdélyi Józsefről, Darvas Józsefről, Szabó Pálról, Veres Péterről, Kodolányi Jánosról, Tamási Áronról, Gulyás Pálról), részint történeti jellegű értekezések (Móricz Zsigmond és a »népi« írók, József Attila és a »népi« írók, a Nyugat és a »népi« írók, a Válasz története), végül elvi jellegű tanulmányok (összefoglaló kép a népi írók irodalomszemléletéről, a szociografizmusról, az írói hivatástudat változásáról).”124 A tervekből alig valósult meg valami, de a nemzeti demokraták szempontjából fontos és tanulságos volt a vitaülés. A másik szakmai vita az MTA Történettudományi Intézetében zajlott szeptember 12-én, mintegy 120 fő jelenlétében. A vitaindító előadást itt Molnár Erik tartotta, aki ellentétben az irodalmi értékeléssel, már nem fukarkodott a politikai ítélkezéstől sem. Előadásában a népi írók társadalmi és politikai magatartásának világnézeti gyökereiről beszélt, ám csak Veres Pétert és Németh Lászlót hozta fel példaként. Molnár Erik szerint „Németh László tudatosan szembehelyezkedik a marxizmussal. 123 A népi írók között levő helyzet a párt állásfoglalása után. Jelentés. Budapest, 1958. december 11., 3. Történeti Hivatal 0-11803/2. 124 Irodalomtörténeti Közlemények, 63/2 (1959), 368. 117
