Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
kellet szembenézniük, hogy miképpen tudják az ellenállás aprócska parazsait továbbra is izzásban tartani. Miközben az írók válaszaikat fogalmazták Kállai Gyulának, s a Társadalmi Szemle azon példánya, melyben az Állásfoglalás megjelent, már nyomdában volt. Az MSZMP elérkezettnek látta az időt arra is, hogy nemcsak a népi írókat, hanem a megjelenő folyóiratokat is felülvizsgálja. A Politikai Bizottság 1958. június 17-ei ülésén tájékoztatót hallgatott meg Orbán László előterjesztésében az egyes irodalmi lapoknál folyó munkáról. Az összességében rendkívül kritikus, elsősorban a hibákat kiemelő tájékoztatót követően Kádár határozott és arrogáns módon nyilatkozott mindazokról, akik ellent mertek mondani a párt politikájának, hallgatásukkal bátorították a kétségbeesetteket. „Azért ebben a hallgatásban volt jó is. Ha megszólaltak volna, és nézeteiket fejtegették volna, akkor talán új front nyílt volna. Hogy egyesek hallgattak? Isten neki, hallgassanak még tovább. Nem jó politika kedden is, pénteken is odamenni és megkérdezni: meddig hallgatsz még, kedves Veres testvér?”119 Kétségtelen, hogy a Nagy Imre kivégzését követő napon indulatosabbak lehettek az MSZMP vezetői, s bizonyára rettegtek is a halálos ítélet következményeitől. Mindazonáltal a kemény vonal visszatérte, a fenyegető légkör újraéledése jelezte a külvilágnak, hogy miután Kádár leszámolt a revizionizmust megtestesítő Nagy Imre- csoporttal, következhetnek a revizionizmus szekértolói, ha nem inkább kiváltói, a nemzeti demokraták. A Társadalmi Szemle után a Kortárs is leközölte júliusban az Állásfoglalás szövegét, majd az augusztusi számtól több hozzászólást is megjelentetett. Veres Péter például a Kortársba készítette azt a hozzászólást, melyet az előbbiekben említettem, ám végül a folyóiratban egyik népi író megnyilvánulása sem jelent meg, helyettük az Állásfoglalás elfogadtatására agitáló írások tömege kapott nyilvánosságot. Az Állásfoglalásról két szakmai vitát is rendeztek. Az egyiket az MTA Irodalomtörténeti Intézetében, ahol a bevezető előadást Sőtér István, az intézmény igazgatója 119 MSZMP PB 1958. június 17-ei ülés jegyzőkönyve, 17. MÓL 288. f. 5/76 ö. e. 114
