Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
gainak megvalósítására válik keretté, abban a lépcsőzetben, amelynek egyik alsóbb foka a család, a legfelső pedig a majdan egységbe illeszkedő emberiség, amelyben már egyetlen népnek sem lehetnek lázat okozó nemzeti sérelmei, úgynevezett nemzeti problémái.”116 Veres Péter hozzászólásában nem védekezett a vádak ellen, véleményem szerint nem magyarázkodott, hanem felsorakoztatta azokat a megoldásra váró kérdéseket, amelyek konkrét ügyek kapcsán ugyan a nemzetiek tévedéseiként fogalmaztak meg, valójában a szocialista ideológia megválaszolatlan problémái voltak. „Nem volna itt az ideje — tette fel a kérdést — a magyar népi írók és az új magyar értelmiség (pl. népi kollégisták) »nacionalizmusának« a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmaival való rokon vonásait is tisztázni? Ez a fajta forradalmisággal telített népi—nemzeti- közösségi érzés minden elnyomott, gyarmati vagy félgyarmati népben megszületik [...] és mindenütt szövetségbe is kerül, vagy éppen összefonódik az osztályharcos forradalmi mozgalommal.” Nem nehéz felismerni a mondatokban azt a tényt, hogy a nemzeti mozgalom Magyarországon messze meghaladta a bolsevik felfogású szocialista nézetet, az osztályalapú megközelítést túllépve a nemzeti egység, a közösségi társadalom új dimenzióját vetítette előre. A fennálló hatalom azonban csak saját ideológiájának korlátái között, a pillanatnyi érdekek és taktikai harcok szintjén tudott gondolkodni és cselekedni. Nem véletlenül írta Matits Lajos a fenti gondolatok mellé széljegyzetben: „Veszélyes!!! Ki kell hozni a németellenességre, mert ezt úgyis a mai helyzetre értik.” Veres Péter előremutató, nemzetépítő gondolatai jól jellemzik a nemzeti mozgalom felfogását, amint a széljegyzet is az akkori hatalomra jellemző - s Matits ettől tartva figyelmeztette Verest -, a szovjet csapatok jelenléte által determinált, mégis röghöz ragadt nézet szűklátókörűségét. Tamási Áron és Veres Péter is foglalkozott azzal a kérdéssel, amely mozgalomnak, afféle politikai tömörülésnek tüntette fel a nemzeti csoportot. „A mozgalom, melyet a népi íróknak tulajdonít a dokumentum, sohasem volt állandó jellegű szervezett mozgalom, hanem csak olyan természetes és néha egységes szellemi megnyilat116 Illyés Gyula: Néhány megjegyzés. Észrevételei az Állásfoglaláshoz. Válasz Évkönyv, 1989. Szerk. Medvigy Endre. Budapest, 1989, Veres Péter Társaság-Püski, I, 225. 112
