Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
rétében születhetett, ám jelzi, hogy magának az Állásfoglalásnak a megszületése során sem az ellenvélemény megfogalmazásával, hanem a behódolással számoltak, s összegyűjtötték a zsaroláshoz szükséges kompromittáló adatokat. Érdekes és tanulságos felidézni, hogy a tézisek szélesebb körben történő megvitatásra tett javaslatában Kádár miképpen kategorizálta a nemzeti demokratákat.' „Meg lehetne ezt vitatni kritikus ellenfeleinkkel is, akik alatt nem az ellenséget értem. [...] Kikre gondolok itt. Gondolok Németh Lászlóra, Kodályra... [...] Odaadhatnánk20 kritikusnak. Nem ellenségre, hanem ellenfélre gondolok. Veres Péternek most nem adnám oda, de Németh Lászlónak igen.”105 Kádár tehát ellenfeleinek tekintette a nemzetiek egy részét, bár furcsának tetszhet, hogy Veres Pétert nem sorolta ellenfelei közé, s kirekesztő megjegyzésével inkább az ellenségek kategóriájába tolta Verest. A Politikai Bizottság elé 1958. április 29-én került a népi írókról szóló anyag. Összeállítását már Aczél György irányításával Király István, Pándi Pál és Szabolcsi Miklós irodalomtörténészek végezték, de részt vett benne Köpeczi Béla és Béládi Miklós. A 29 oldalas szakmai anyagot Aczél György a Kultúrpolitikai Munkaközösség nevében terjesztette elő a Politikai Bizottságnak, s a napirendi pont tárgyalására meghívták Szirmai Istvánt, Szabolcsi Miklóst és Benke Valériát is. A Királyék által összeállított anyag végigvezette a népi mozgalom történetét kialakulásától a felkelést követő év konszolidációs törekvéséig. Aczél a vitát megelőző szavai szerint a Munkaközösség anyagát még maga is csiszolni javasolta, s terve szerint azt egyeztetve és véleményeztetve a népi írókkal a Társadalmi Szemlében kívánta megjelentetni, majd arról nyilvános vitát tervezett a folyóiratok hasábjain. A taktikai elképzelés tehát az volt, hogy nem a párt foglal állást a népi mozgalom ügyében, hanem egy alsóbb és inkább szakmai színezetű szervezet, ezzel csökkentve a kérdés jelentőségét, s egyben a mozgalom szerepét pusztán irodalompolitikai kérdéssé degradálva. A nemzeti demokraták azonban még így is megakadtak az MSZMP torkán. Kádár - a megszokott gyakorlattól eltérően, hiszen általában meghallgatta a többiek kérdéseit és véleményét, s csak azt követően foglalt állást - szinte első megszólalóként vetette fel, hogy a paraszti demokrácia kifejezést ő nem érti, s nem is helyesli 105 MSZMP PB 1958. április 29-ei ülés jegyzőkönyve. MÓL. 288. f. 5/76 ö. e. Uo. 7. 105
