Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
pontok fölé helyezése, a nemzeti karakter fontossága nemzetközi életben való elfogadtatásának hangsúlyozása egybemosta a kommunizmus revizionista gondolatát a nemzeti demokraták felfogásával. Érezhető volt, hogy valami készülődik. Bár Déryék elítélését nem követte újabb letartóztatási hullám, sokan rettegtek, s meginogtak hitükben. Tamási Áron az Élet és Irodalom 1957. december 21-ei számában „Szellemi tisztesség” című írásában kísérelte meg, hogy a nemzeti demokraták félelmeinek és együttműködési hajlandóságának határt szabjon. Tamási 1957-ben több alkalommal is igazolta korlátozott lojalitását a hatalomhoz, tehát a szellem tisztességéről polemizálva hiteles az a megjegyzése, amelyben figyelmezteti a kormányzatot, hogy „a tehetséges elme és az igaz szó akkor is hasznos, ha kritikai megjegyzéseket is tartalmaz”.95 A vizsgálódó és a hiányosságokat szóvá tevő szerepet különösen fontosnak tartotta az irodalompolitikában, mert az kiürül, s csak szólammá válik, ha művek nem születnek. „Morcos vagyok, mert évtizedeken keresztül a szabadságért sokat kellett fizetnem; de egészségem rongyos bundájában is makacsul azt mondom, hogy csak a szellemi tisztesség mezején érdemes élni.” Az védi meg az írót „a lelkiismeret zaklatásai ellen, a lelketlen színváltások ellen, a riadt tévelygések ellen s természetesen a világi hatalom ellen is, mert hiszen a szellemi tisztesség dolgában a gyakorlat embere és az író gyakran elütő módon hangsúlyoz”. Az író nem tekintheti vásári portékának művét, azért mindenkor vállalnia kell a felelősséget. Ezért tehát: „Tisztesség dolga az is, hogy ki-ki a maga világképe szerint cselekedjék és szóljon, s hogy tisztelje a mások becsületes szellemi képét akkor is, ha az nem mindenben egyezik az övével. A többit bízza aztán a sorsra, mely hosszú vagy rövidebb ideig a legváltozatosabb formákban jelentkezhetik, de végül, talán a besüppedt síron, mégis felragyog.” Tamási kompromisszumot ajánlott, olyat, melyet többségében elfogadtak a nemzeti demokraták. Bár írásában is jelezte, a magyar irodalomnak súlyos öröksége, hogy politikai gondolatokat is hordozzanak az írói művek, de azokat, amennyiben tisztességes szándék fogalmazta meg, hasznosítani és nem eltiporni kell. Tamási Áron: Szellemi tisztesség. Élet és Irodalom, 1957. december 21. 100
