Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
8787 A kapcsolatok főbb állomásai külképviseleti dolgozói jelen voltak, de ők a saját koszorúzásukat délután hatkor tartották. Marjai József403 attasé később büszkén jelentette, hogy a februári koszorúzással ellentétben most a Szovjetunió és a szocialista blokk országainak koszorúi takarták el a jugoszláv koszorúkat. 404 Nemcsak Jugoszláviában léptek fel egységesen a szocialista blokk országai, hanem az európai jugoszláv külképviseleteken is hasonló módon vettek részt. November 29-én, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kikiáltásának negyedik évfordulóján a jugoszláv követségek szerte Európában fogadást tartottak. Róma, Hága, Varsó, Berlin, Pozsony, Prága, Stockholm magyar követi jelentést küldtek a külügyminisztériumba az eseményről, amit tájékoztatás címén továbbítottak Belgrádba, a magyar követségre. Ebből kiderül, hogy a szovjet követek, külképviseleti dolgozók sok esetben nem mentek el a fogadásokra, a magyar külképviseleti tagok, követek pedig hamar távoztak az eseményekről, ami diplomáciai nyelven juttatta kifejezésre a feszültséget a keleti blokk és Jugoszlávia között. Az eseményekről készült mindegyik jelentés negatív színben tüntette fel a jugoszláv fogadásokat.405 A konfliktus azonban nemcsak a Jugoszláviában dolgozó diplomaták, hanem a délszláv államban dolgozó magyar munkások életét is negatívan befolyásolta. A Jugoszláviában dolgozó magyar szakmunkások, akik főleg 1947-ben utaztak ki, nem tudtak hazajutni Magyarországra. A jelentések szerint a jugoszlávok egyrészt azzal „ijesztgették” őket, hogy Magyarországon internálva lesznek, másrészt megvonták tőlük a juttatásokat. A magyar kormány szerint a probléma az volt, hogy ezek a munkások segítették a „trockista jugoszláv kormány” által irányított Jugoszláviát építeni.406 A Jugoszláviában dolgozó magyarok rossz helyzetét példával is alátámasztotta a követség 403 Marjai József (1923. december 18.–2014. április 22.) tisztviselőként dolgozott az érettségi után, majd a háború alatt szovjet hadifogságba került, ahonnan 1947-ben tért haza, az év júliusától a Külügyminisztériumban dolgozott. Diplomata a prágai (1948. május– november), a belgrádi (1948. november–1949. szeptember) követségen és a moszkvai (1949 nov.–1951 dec.) nagykövetségen. A Politikai Főosztályon osztályvezető (1951–1952), a Protokoll Osztály vezetője (1952. november–1956. március), az I. sz. Politikai Főosztály vezetője (1956. márc.–szept.). 1956. szeptember és 1959 áprilisa között a berni követség vezetője, az események megfilmesítésének köszönhetően széles körben ismert az ellene elkövetett 1958-as támadás. 1959‒ 1963 között a prágai, majd 1966 ‒ 1970 között a belgrádi nagykövetség vezetője volt. 1970‒ 1973 között külügyminiszter-helyettes, majd külügyi államtitkár. 1976‒ 1978 között a moszkvai nagykövetség vezetője, 1978 ‒ 1988 között a minisztertanács elnökhelyettese. 1978-tól 1989-es nyugállományba helyezéséig az MSZMP KB tagja (Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945 ‒ 1990 ... i. m. 219. alapján). 404 MNL OL XIX-J-4-a Belgrád 454/biz. 1949, 8. doboz. 405 MNL OL XIX – J – 4 – a – Belgrád 21/biz. – 1949, 7. doboz 406 MNL OL XIX – J – 4 – a – Belgrád 51/szig.biz. – 1949, 6. doboz
