Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
8585 A kapcsolatok főbb állomásai hamarosan, a Tájékoztató Iroda határozatát kihasználva „mint valami takarót”, ami mögött végrehajthatták „sötét terveiket”, buzdítást adtak a „soviniszta és antidemokratikus elemeknek”, hogy aláássák az országok között „annyi fáradsággal kiépített” barátság és kölcsönös együttműködés alapjait. A magyar belügyi szervekkel kapcsolatban azt írták, hogy a „magyar rendőrség ezen ügynökei méltónak bizonyultak a szentistváni rendőrség hagyományaihoz és a leigázott Vajdaságban elkövetett gaztettekhez”. Brankov emigrálását úgy magyarázták, hogy a magyar vezetés sikkasztókat támogatott, akiket aztán rávettek a Tájékoztató Iroda melletti kiállásra. A kelebiai eseményekkel kapcsolatban az elégtétel hangján szólalt meg a cikk szerzője, mint írta, „Az olyan elvadult állat, mint Kovács magyar százados,395 aki lecsapott a jugoszláv képviselők egy csoportjára a kelebiai állomáson való átutazásuk alkalmával [...] méltó választ kapott, méltó választ kapott mindnyájuktól, amikor azt követelték, tegye lehetővé Jugoszláviába való hazatérésüket. Magatartásuk a budapesti börtönben, ahová bekísérték néhányukat tekintet nélkül a diplomáciai sérthetetlenségre, méltó a jugoszláv kommunisták magatartásához.” 396 Amint a kelebiai incidens példája is mutatja, a konfliktus alatt a magyar– jugoszláv diplomáciai kapcsolatok elérték mélypontjukat, a két ország álláspontja egy-egy ilyen ügynél szöges ellentétben állt egymással, és a hasonló konfliktusok feloldásának legapróbb gesztusát sem tették meg egymás irányába. A konfliktust befolyásoló kisebb ügyek A magyar–jugoszláv kapcsolatokról fennmaradt forrásokban számos kisebb jelentőségű ügyről számoltak be részletesen, amelyek bár csekély mértékben, de befolyásolták a két ország viszonyát. A következőkben ezekből az ügyekből ismertetünk olyanokat, amelyekkel a külügyminisztérium és így a követség is részletesen foglalkozott. 1948 októberében még 296 jugoszláv állampolgárságú hadifogoly volt Szegeden, a magyar külügyminisztérium ezért felszólította Szántó követet, hogy járjon el a jugoszláv külügyminisztériumban annak érdekében, hogy a jugoszlávok küldjenek ki egy hadifogoly-átvevő bizottságot. Nem történt az ügyben semmi, számuk viszont közben növekedett (többen Magyarországra érkeztek a keleti hadifogságból), így már 600-an voltak 395 Személyére vonatkozó bővebb információt eddig nem sikerült találnunk. 396 MNL OL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK iratok 1945‒1964, Magyar Szó, 1948. 11. 02., 3. d.
