Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Történelmi előzmények (1918–1945)
2525 Történelmi előzmények (1918–1945) miniszterelnök és Mussolini is egyeztetett, és az olasz diktátor a teljes támogatásáról biztosította Magyarországot. Az incidens aztán komolyabb következmények nélkül ért véget Magyarország számára, a Népszövetség december 10-ei javaslata a magyar alsóbbrendű hatóságok számlájára írta a mulasztást, amikor nem ellenőrizték kellően a Magyarországra érkező horvát emigránsokat. 68 A ’30-as évek második felére az Adolf Hitler vezette Németország egyre erősebb hatalommá vált, ráadásul a többi nagyhatalom tévesen úgy vélte, hogy apróbb engedményekkel kordában tarthatják. A nagyhatalmi politika a régió diplomáciai erőviszonyait is megváltoztatta, az 1930-as évek második felére a kisantant országai hajlandónak mutatkoztak tárgyalóasztalhoz ülni a magyar féllel, amelyet Kánya Kálmán külügymi niszter úgy értékelt, „mintha a kisentente államainak most majdnem egyidejűleg megindult barátságos hangnemben tartott nyilatkozatai közös megegyezés alapján történnének”.69 Jugoszlávia azonban nem „belső indít tatásból” cselekedett, Nagy-Britannia, Olaszország és Németország is szorgalmazta Magyarország és a kisantant közti viszony rendezését,70 Belgrád, Bukarest és Prága szövetsége pedig a nagypolitika változásával párhuzamosan gyengült, miközben a magyar külpolitika lehetőségei bővültek, elsősorban a kibontakozó Németország-orientáció miatt.71 1938 augusz tusában Bledben találkoztak a kisantant képviselői, Magyarországot pedig Bakách-Bessenyey György belgrádi nagykövet képviselte. Az utolsó kisantant konferencián az államok elismerték Magyarország egyenlőségét a fegyverkezés terén, továbbá lemondtak minden erőszakos eszköz alkalmazásáról, a megegyezés azonban elsősorban Magyarország pozíciójának megerősítését szolgálta volna Németország ellenében, így kiváltotta Hitler ellenszenvét.72 Pár hónappal később, 1938 novemberében azonban újabb szeg került a kisantant koporsójába: a bécsi Belvedere palotában közölték az olasz és német külügyminiszterek határozatát a magyar és csehszlovák megbízottakkal, amely szerint Magyarország visszakapott 12 000 km2 és Jogtörténeti Szemle, 2012, 2. szám, 13. 68 Fülöp–Sipos: Magyarország külpolitikája... i. m. 176. 69 Uo. 187. 70 Magyarország számára Jugoszlávia maradt az utolsó ablak Nyugat felé; Németország a Szovjetunió elleni támadás érdekében nyugalmat akart a Balkánon; Olaszország a Róma‒ Belgrád‒ Budapest tengellyel igyekezett erősíteni pozícióját Németország ellenében; Nagy-Britannia remélte, hogy Jugoszlávia meg tudja őrizni függetlenségét. Hornyák Árpád: A Horthy-korszak Magyarországa jugoszláv szemmel... i. m. 33. 71 Uo. 31. 72 Fülöp–Sipos: Magyarország külpolitikája... i. m. 188.
