Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Összegzés
198 Kényszerpályák és külön utak 198 Összegzés is bemutattuk – a belpolitikai célokat a kialakult konfliktussal igyekeztek palástolni. Ismertettük a két ország elhidegülésének fontosabb mérföldköveit, amelyek a kapcsolatok szinte teljes megszűnéséig vezettek. Az 1950– 1951-es évek eseményeinek rekonstruálását nehezítette, hogy a korábbi (és későbbi) relatív gazdag iratanyaggal ellentétben nem maradtak fent nagy számban források, azonban a korabeli újságcikkek, illetve a szakirodalom segítségével igyekeztünk minden felmerülő kérdésre választ adni. Az 1950–1953-es évek vizsgálatakor elsősorban a hadtörténelmi kérdésekre összpontosítottunk, ugyanis a hidegháború fokozódásával egy esetleges jugoszláv‒ szovjet háború árnyéka vetült Magyarországra, mint leendő frontországra. Mindennapossá váltak a határincidensek a két ország között, több esetben fegyveres tűzharc is kialakult, amely emberáldozatokat is követelt. Az ország védelme érdekében a határ menti területeken határsávot alakítottak ki, és 15 kilométeres mélységben számos, politikailag megbízhatatlannak bélyegzett civilt telepítettek ki. Megkezdődött a „magyar Maginot-vonal” kiépítése is, amely irreális összegeket emésztett fel, ennek ellenére már építésekor is elavultnak számított, és szerencsére a háború sem tört ki, emiatt éles „bevetésére” nem került sor. 1953. március 5-én meghalt Sztálin, amelynek következtében új fejezet kezdődött a szovjet–jugoszláv és így a magyar–jugoszláv kapcsolatok történetében is. A viszony normalizálódása azonban hosszú folyamat volt, Belgrád és Moszkva kölcsönös bizalmatlansága csak Hruscsov 1955. májusi belgrádi látogatásával csökkent valamelyest. Hazánk és a délszláv állam viszonya rendeződésének útjában azonban számos akadály állt, elsősorban Rákosi Mátyás személye, aki elsődleges formálója volt a magyaror szági jugoszlávellenes kampánynak. A viszony javulását gátolta továbbá a Rajk-per elhúzódó vizsgálata, azonban ez nem választható el a már említett magyar diktátor visszatérésétől a hatalomba. Az 1953 márciusa‒ 1956 októbere közötti időszakkal kapcsolatban részletesen ismertettük, hogy milyen lépéseket tett a két állam a viszony helyreállítása érdekében, külön fejezetben ismertetve a pénzügyi kérdések körül kialakult vitákat, amelyek az egymás irányában fennálló tartozások kapcsán robbantak ki. A kapcsolatok áttekintését a Gerő Ernő vezette magyar delegáció 1956. októberi jugoszláv látogatásának ismertetésével zártuk, amelyről a magyar vezetők a forradalom első napján, október 23-án értek vissza Budapestre. A következő nagyobb fejezetben a diplomácia és a hírszerzés témakörét jártuk körbe. A belgrádi követség a két ország közötti kapcsolat egyik alappillére volt, így a kapcsolatokban bekövetkező változások rendkívül
