Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Összegzés
199199 Összegzés érzékenyen érintették a követség dolgozóit. A diplomáciai érintkezés 1950– 1951-re szinte teljesen megszűnt Belgrád és Budapest között, így a követség is minimális személyzettel működött egy ellenséges országban, azonban a kétoldalú kapcsolatok javulásával párhuzamosan a követség dolgozói és látogatói létszáma is nőtt. Bemutattuk a belgrádi magyar rezidentúra működését és személyi összetételét, illetve a dolgozók között kialakult konfliktust. A rezidentúra bár érdemi hírszerző tevékenységet nem folytatott, a munkaterveiből mégis képet alkothatunk arról, hogy a magyar állam milyen területeken, milyen módszerekkel tervezett információkat szerezni déli szomszédunkról. A fejezetben helyet kapott a magyar hírszerzés 1945– 1956 közötti szervezettörténeti áttekintése, amelyben a Jugoszlávia ellen hírszerző/elhárító tevékenységet végző csoportok/osztályok történetét ismertettük. Összességében elmondható, hogy a magyar állambiztonság nem végzett sikeres hírszerzőmunkát, ennek azonban több oka is volt. Egyrészt a háborút követően nem alakult ki egy jól képzett szakembergárda, ugyanis gyakran alacsony végzettségű, gyakorlattal nem rendelkező káderekkel töltötték fel az állományt. Másrészt a szervezet túlbürokratizált volt, nem lehetett rugalmasan beszervezni informátorokat, ügynököket, ráadásul sokszor nem készítettek megfelelő környezettanulmányt róluk, és a későbbi munkájukat sem ellenőrizték megfelelően, emellett a nyelvtudás hiánya is komoly akadályt jelentett. A fejezet második részében az ellenséges, jugoszláv hírszerző szervek felépítését és történetét mutattuk be, illetve ismertettük a Magyarország elleni tevékenységüket. Ahogy Sztálin halálával a kétoldalú kapcsolatok javulásnak indultak, úgy ért véget fokozatosan a „hírszerzőháború” is. Kötetünk záró fejezetében az 1951 márciusában lezajlott zágrábi pert, illetve az ahhoz vezető utat mutatjuk be. 1948 végén három KOS-tiszt szökött Magyarországra, ahol a magyar szervek beszervezték, majd feladattal visszaküldték őket Jugoszláviába, hogy így bizonyítsák szovjethűségüket. Ezzel párhuzamosan egy Urbán Aranka nevű magyar kettősbir tokost – akit csempészésért ítéltek el – a jugoszláv szervek beszerveztek, majd Magyarországra küldték feladattal. Budapesten azonban a magyar állambiztonság is beszervezte a nőt, így már kettősügynökként tért vissza Jugoszláviába. Délszláv útjai alkalmával Urbán – állítólagosan – mindenről beszámolt a jugoszláv szerveknek, akik ezen információk alapján fogták el a KOS-tiszteket, és ítélték el őket a perben. A bemutatott események jól példázzák a hírszerzőháború során a magyar államvédelem által vétett hibákat, például Urbán Arankát úgy szervezték be a magyar szervek, hogy
