Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Diplomácia és hírszerzés Belgrádban
166 Kényszerpályák és külön utak 166 Diplomácia és hírszerzés Belgrádban csak részlegesen kutathatók. 781 Ezzel ellentétben a magyar állambiztonság által a korszakban képzett nagymennyiségű iratanyagból – a gyakran hiányos vagy egymásnak ellentmondó adatok ellenére – képet kaphatunk a jugoszláv állambiztonság Magyarország elleni munkájáról. A következőkben a jugoszláv állambiztonsági szervek felépítését és Magyarország elleni tevékenységüket mutatjuk be. Kis jugoszláv hírszerzési szervezettörténet A jugoszláv titkosszolgálati szervek felépítéséről és módszereiről részletes jelentések olvashatók a magyar (állambiztonsági) levéltári dossziékban,782 amelyek „átállt” ügynökök, illetve a magyar hírszerzési eredmények alapján lettek összeállítva. Ezzel kapcsolatban azonban több problémára is fel szeretnénk hívni a figyelmet. Egyrészt a szovjet és magyar állambiztonsági együttműködés gyakran egyoldalú volt, a megszerzett információkat a szovjetek nem minden esetben osztották meg a magyar féllel.783 Másrészt a disszidált jugoszláv ügynökök, illetve tisztek által átadott információk nehezen voltak ellenőrizhetők, ráadásul gyakran nagyon hiányosak voltak. Egy esetben például egy V/4020 fedőnevű jugoszláv vezérkari őrnagytól nem tudtak választ kapni arra, hogy a KOS (Kontraobaveštajna služba – kémelhárító szolgálat) szervezetén belül működik-e hírszerzés, a kihallgató szerint ez akár arra is utalhatott, hogy az őrnagy dezinformálni próbálta a magyar szerveket.784 Harmadrészt a jelentéseket gyakran az adott poli tikai helyzethez szabták, amelyben nem a tények ismerete, hanem az aktuális koncepció alátámasztása volt az elsődleges szempont. 785 781 2010. július 8-án Andrey Kovatchev, Tőkés László, Milan Zver és Cristian Dan Preda kérdést nyújtott be az Európai Parlamentben „Az egykori jugoszláv kommunista titkosszolgálat (UDBA) levéltári iratai” tárgyában. Arra hívták fel a figyelmet, hogy „ Egy uniós tagállam, Szlovénia állampolgárai nem kapnak hozzáférést a jugoszláv totalitárius kommunista rendszerbeli múltjukkal kapcsolatos levéltári iratokhoz”, amelyek egy olyan országban találhatók (Szerbia), amely kérelmezte felvételét az Európai Unióba (https://www.europarl.europa.eu/doceo/ document/E-7-2010-5105_HU.html?redirect utoljára letöltve: 2021.01.12.). 782 Kötetünkben a következő, a jugoszláv hírszerző szervekről szóló, összefoglaló jellegű állambiztonsági dossziékat használtuk fel: ÁBTL 4.1 A-2127/24 Hírszerzés-történeti kutatás. A jugoszláv titkosszolgálat – UDB – Magyarország elleni tevékenysége; ÁBTL 4.1. A-694 Jugoszláv BM szervek felépítése; ÁBTL 3.2.4.–K-903 Jugoszláv hírszerző szervek; ÁBTL 3.2.5.‒ O-8-004/2 „Abbázia” Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság titkosszolgálati szervei; ÁBTL 3.2.5.–O-8-014/1-4. „Ordasok” Jugoszláv titkosszolgálati szervek; 783 Ritter László: Titkos háború. Történelmi szemle... i. m. 136. 784 ÁBTL 3.2.5 – O-8-014/1. „Ordasok” Jugoszláv titkosszolgálati szervek, 109. 785 Jó példa erre a Lazar Brankov és Živko Boarov kihallgatásáról készült feljegyzés, amelynek a jugoszláv állambiztonságról szóló részei alapján jelentést írtak, a Rajk-per koncepciói
