Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Diplomácia és hírszerzés Belgrádban
162 Kényszerpályák és külön utak 162 Diplomácia és hírszerzés Belgrádban hogy a titoista Jugoszláviával kapcsolatban a hírszerzés vonalán még saját szükségletünket sem látjuk el, pedig nagy és komoly kötelezettségeink vannak az egész béketábor számára is.” 766 Rákosi Mátyás jellemezte így a Jugoszlávia elleni hírszerzést az Andrássy út 60.-ban tartott beszédében 1952 májusában. A magyar állambiztonság jugoszláviai hírszerző munkája a források alapján valóban nem tekinthető sikeresnek, a probléma azonban sokrétű és a magyar állambiztonság egész szervezetében keresendő. A kommunista hatalomátvételt követően a rendszer természetéből fakadóan ideológiailag megbízható személyekkel igyekeztek feltölteni az államapparátust, ide értve természetesen az államvédelmet is, azonban az évek alatt nem alakult ki egy jól képzett, megbízható szakembergárda. Beszédes adat, hogy 1954-ben a központi operatív tisztek 83 %-ának, a megyei főosztályok dolgozóinak pedig 85 %-ának csupán nyolc elemi vagy ennél alacsonyabb iskolai végzettségük volt.767 A levéltári forrásokban megtalálható, a korszakban született jelen tések gyakran hemzsegnek a helyesírási hibáktól,768 ráadásul a doku mentumokból érződik, hogy készítőjük igyekezett több-kevesebb sikerrel a korszakra jellemző ömlengő pártzsargont használni, amelynek következtében a mondanivaló gyakran elveszett a mondatok között. Egy hálózat kiépítése, a kapcsolattartás, konspiráció, a beszélgetések közbeni finom információszerzés mind olyan terület, amely gyors észjárást és átlagon felüli értelmet kíván meg. Farkas Vladimir önéletírásában visszaemlékezett, hogy a szovjet tanácsadók vezetője szerint a hírszerző munkához „nagy műveltségre, nyelvtudásra, bátor helytállásra, átlagon felüli alkalmazkodási és döntési készségre van szükség még. Ezen kívül alapos emberismeret és kapcsolatteremtési képesség kell.” Farkas szerint megoldhatatlan feladat volt ilyen személyeket találni a hivatalos állomány feltöltésére. 769 További problémát jelentett az ügynökök és informátorok minősége és beszervezésük módja. Amennyiben egy hírszerző tiszt talált egy személyt, akit beszervezésre alkalmasnak ítélt, kérelmet írt az alosztályvezetőnek, 766 Rákosi Mátyás beszéde az Andrássy út 60-ban, 1952 májusa, idézi Müller Rolf: Politikai rendőrség... i. m., 48. 767 Kajári Erzsébet: Az egységesített BM államvédelmi tevékenysége, 1953‒1956. In Államvédelem a Rákosi-korszakban... i. m. 167. 768 Müller Rolf politikai rendőrségről szóló munkájában is kitért az államvédelmi dolgozók körében tapasztalható műveletlenségre, megemlíti, hogy volt olyan vidéki osztályvezető, aki Szalacsi Richárd Helyesírási gyakorlatok c. könyvét adta ki kötelező olvasmánynak (Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban ... i. m. 203). 769 Farkas Vladimir: Nincs mentség ... i. m. 293.
