Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Diplomácia és hírszerzés Belgrádban
161161 Diplomácia és hírszerzés Belgrádban jelentéséből megtudhatjuk, hogy Kurimszky Sándor tele volt panasszal. Szerinte beosztottjai nem fogadták el utasításait, míg „másik vonalról” utasítást nem kaptak. Ez a másik vonal a Kádár vezette rezidentúra volt. A rezidens nem vette tudomásul, hogy Kurimszky a követség vezetője. A követ szerint merevségben és önfejűségben Kádárt Dömény követte. A rezidens egy másik beosztottja, Rácz pedig nem szeretett a követségen lenni, mert tudott franciául, de itt nem tudta kamatoztatni, ezért javasolták, hogy helyezzék vissza a külügyminisztériumba, francia vonalra. A jelentésben már a személyzet fokozatos lecserélését is javasolták, külön kiemelve Kádárt. 763 Itt szükséges megjegyeznünk, hogy ez a jelentés is jól mutatja, a központ szerint az akkori alkalmazottak nem követték megfelelően a normalizációval járó irányváltást, meglehetős bizonytalanság uralkodott közöttük, és nem értették ezt az új „vonalat”. Úgy gondolták, hogy a normalizáció nem „őszinte”, csak „etetés” mind a Szovjetunió és szatellit államai, mind Jugoszlávia részéről. 764 A személyzeti konfliktusok sorában még egy jelentést kell megemlítenünk, melyet Kádár rezidens küldött a központba 1955 januárjában, tehát már a normalizációs folyamat közepén.765 Ebben Kurimszkyról azokat az információkat írta le, miszerint a követnek korábban gondjai voltak az ÁVH-val, Péter Gáborral is vitázott, még „Farkas Vladi elvtársra (sic!)” is tett gúnyos megjegyzéseket. Kurimszky állítólag azt mondta, hogy a belügyi vonal veszélyezteti a normalizációt, és állítása szerinte ő egyébként sem akart a külügyhöz kerülni, még Gerő Ernő is ígéretet tett neki, hogy le fogják innen váltani, és áthelyezik a külügyminisztériumból. A Jugoszlávia elleni hírszerző munka hiányosságai a belgrádi rezidentúra munkájának tükrében „a hírszerzés. Ez az én legnagyobb bánatom. [...] Ez különösen a titoista Jugoszláviára vonatkozik. Mintegy félmillió magyar él Jugoszláviában, Belgrádban kb. 10 ezer magyar él. Nagyon sokan ezek közül szemben állnak a Tito-rendszerrel, és szívesen dolgoznának nekünk. Erre meg van a lehetőségük is. A titoista Jugoszláviának Magyarországgal van a leghosszabb közös határa. [...] Az adottságok ellenére a helyzet az, 763 ÁBTL 3.2.6 OL-8-006/2 Belgrádi rezidentúra. Jelentés a belgrádi magyar követségen tett látogatásról, dátum nélkül, 135‒ 136. 764 ÁBTL 3.2.6. OL-8-006/1 Belgrádi rezidentúra. Rácz Pál jelentése, 1954. 11. 26., 286. 765 Uo. Fekete J. jelentése, 1955. 01. 21., 138.
