Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Diplomácia és hírszerzés Belgrádban
160 Kényszerpályák és külön utak 160 Diplomácia és hírszerzés Belgrádban jelölték meg, hogy magyarok főként a Vajdaságban élnek, ami messzebb van Belgrádtól, továbbá az „UDB terrorja miatt a lakosság fél felkeresni a követséget”. 757 Olyan személyeket kellett elsősorban keresniük: • akik a vizsgálandó objektumokban dolgoznak; • Jugoszláviában élő rokonaik beszervezhetők; • volt VKF/2-es tisztek közül olyanokat, akiknek lehet hálózatuk Jugoszláviában; • Magyarországon élő jugoszláv emigránsok otthon maradt, magasabb beosztásban dolgozó rokonai, ismerősei. 758 Visszatérve a személyi konfliktusokhoz, problémát jelentett, hogy Halász és Kádár egy helyiségben voltak elhelyezve, így az érzékeny adatokat vagy a beszervezettekkel történő kapcsolattartást sem tudták kivitelezni. A konzuli feladatok intézését végül Kádár kapta meg. 759 A Halász és Kádár közötti konfliktuson kívül a rezidentúra és a követség beosztottjai sem tudtak megfelelő minőségben együtt dolgozni. Dömény József egyik, 1954. júniusi jelentésében Kurimszky Sándor követet tette ezért felelőssé.760 Felvetette, hogy bár a követségi kollektíva nagyon javult, a viszony jó, a legfőbb probléma Kurimszky követ, aki kijelentette korábban is, hogy mint volt rendőr vezérőrnagy sok ellentéte volt az ÁVH akkori vezetőivel. Kurimszky Dömény szerint a rezidentúra tagjait igyekezett egymás ellen hangolni, továbbá a katonai hírszerzést és az ÁVH-sokat. Bár a jelentést tekinthetjük egy szubjektív véleménynek, mivel Budapestre is eljutott, jelzi, hogy nem volt minden rendben. Kurimszky követ szerint Dömény fölényeskedő és agresszív, Halász attasé a legfegyelmezettebb.761 1955. január 9‒ 10. között Hajdú József 762 látogatást tett a követségen, akinek miatt nem mennek az emberek, ugyanis az UDB zaklatja a követségről kijövőket. A budapesti jugoszláv követség látogatottsága ezzel szemben az ötszörösére nőtt, havi 350‒ 400 fő. Ennek oka lehet az is, hogy a Belügyminisztérium nem figyelteti és vegzálja a látogatókat. Az engedmények ellenére az UDB ugyanúgy figyeltet, és „durva módszerekkel ellenőrzi a követség beosztottjait”. Csonka István á.v. hdgy. még azt is javasolja, hogy akkor Budapesten is figyeltessék le a követségi alkalmazottakat és a követségi látogatókat is. (Jelentés a belgrádi magyar követség helyzetéről (1954. 04. 09.), adta Csonka István áv. hdgy.). Arról egyébként, hogy mennyi magyar élt pontosan Jugoszláviában, nem volt pontos kimutatásuk, uo. 72. 757 Uo. 72. 758 Uo. 78. 759 Uo. 72. 760 Uo. Jelentés. A követség beosztottjainak egymáshoz való viszonya (1954. 06. 28., adta: Dömény József), 201‒ 203. 761 Uo. Feljegyzés Kemény József magatartásáról (adta: Gazdik Gyula áv. alezr.), 22. 762 Hajdú (Ehman) József (Rákospalota 1898. július 12.–Budapest 1966.) ebben az időben a külügyminisztérium főosztály-vezetője.
