Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
115115 A kapcsolatok főbb állomásai őket, ezen felül a kelet-európai országok irányába történő gazdasági nyitás játszhatott még szerepet a jelentés szerint. 535 A jugoszláv és szovjet vezetők június harmadikán közös közleményt adtak ki, amelyben kimondták, hogy nem avatkoznak be egymás belügyeibe, „mert a belső politikai szervezet, a különböző társadalmi rendszerek és a szocialista fejlődés különböző formáinak kérdései kizárólag magukra az egyes országokra tartoznak”.536 A látogatást mindkét fél sikernek könyvelte el, Belgrád a konfliktusból Moszkvával egyenrangú félként került ki, Hruscsov pedig a Jugoszláviában elért eredményeit felhasználhatta a Molotov elleni belharcokban. Az államközi kapcsolatok helyreállítása után a pártközi kapcsolatok rendezésére Tito 1956. júniusi látogatásán került sor. 537 Lassú javulás a magyar–jugoszláv kapcsolatokban A Sztálin halálát követő SZKP-n belüli harcok erőviszonyainak változásai – mint a korszakban mindig – lecsapódtak a szatellit államok vezetésében is – ez különösen igaz volt Magyarország esetében. A magyar külügyminisztériumhoz április végén érkezett jelentés a belgrádi követségről Sztálin halálának jugoszláviai visszhangjairól, amelyből a jugoszlávok „jósla tairól” is képet alkothatunk. Mivel ebben az időben a követség dolgozói még nehezen tudtak közvetlen kapcsolatot teremteni a jugoszláv lakossággal, így a jelentéstevő valószínűleg a jugoszláv sajtó anyagaira támaszkodott elsősorban. Ugyan a jelentés április 21-ére van datálva, valószínűleg a március eleje, április vége közötti időszak történéseit összegezi. Belgrád úgy vélte, a szovjet diktátor halála után „bomlás” fog megindulni mind a Szovjetunióban, mind a baráti országokban, Molotov, Berija és Malenkov között pedig hatalmi harcok kezdődnek. Sztálin halála azonban azt is jelentette, hogy ettől kezdve nem fenyegeti Jugoszláviát egy katonai támadás veszélye. A Borba és a Politika nyugati lapokat is szemlézett, és arra a következtetésre jutottak, hogy „egy Rákosi vagy Gottwald” már nem fogja úgy követni „egy Malenkov” utasításait, mint ahogy Sztálin esetében tette. Ahogy fogalmaztak, „Rákosi előbb volt tagja a Komintern Végrehajtó Bizottságának, mint ahogyan Malenkov hallott volna annak létezéséről”, ez 535 Uo. 536 Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története, II. Budapest ‒ Párizs, Magvető ‒ Magyar Füzetek, 1991, 39, idézi Vukman Péter: „Harcban Tito és Rankovics klikkje ellen” ... i. m. 179. 537 Uo. 180‒181.
