Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Bevezetés
15 Bevezetés pártnak el kellett volna fogadnia, hogy a politikai játéktér a szocializmus. Az egypárt ebben az esetben sem maradhatott változatlan. A rekonstrukciós folyamatban az MSZMP azonban átbillent egy kritikus ponton. A kommunista vezetés a gazdasági (és ebből fakadó politikai) krízishelyzetből kivezető útra térve egyértelműen megszegte saját ideológiai szabályait. Ezzel a nyolcvanas évek végére a társadalmasított ideológiamagyarázatok érvényüket veszítették, és a létező rendszer létjogosultsága megkérdőjelezhetővé vált. Az újra meg újra felmerülő gazdasági reform ebben az esetben sajátos módon ugyan, de összekapcsolódott a szükségszerű politikai reformokkal. A politikumban mindez találkozott 1956 kérdésével, és a Kádár-rendszerrel való kontinuitás problematikájában végül Nagy Imrével is. A politikai lépések társadalmi hatásainak vizsgálataiból egyértelműen kiolvasható, hogy a párttagság, a társadalom különböző csoportjainak értékelése szerint Magyarországon fokozódott a magántulajdon és a pénztőke szerepe, a pluralizmus terjedése a kapitalizmusba való átmenetet jelezte. Mindeközben a legfelsőbb politikai vezetés egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a kormány politikai kormánnyá váljon. Ehhez önálló politikai arculatot kellett kialakítani, elhatárolhatóvá kellett tenni a Politikai és a Központi Bizottságtól. A cél elérése érdekében − a megváltozó politikai-ideológiai helyzetben − nem lehetett fenntartani a korábbi viszonyokat. Le kellett számolni a tétellel, amely szerint a „munkásosztály forradalmi pártján” keresztül az államhatalomban valósul meg a munkásosztály hatalma. A pártállamban addig megszámlálhatatlan számú formális hierarchia szolgálta a marxizmus-leninizmus ideológiai talapzatán kiépült diktatúrát, a hatalmat. Az elhatalmasodott politikai intézményrendszer működtetésének legfőbb hatalmi intézménye az egypárt, legfontosabb eszköze pedig a pártirányítás volt. Éppen ezért a hierarchia döntéselőkészítési folyamataiban feltételeztük az intézkedések nyomait. A témák, ügyek gondozása, előkészítése ugyan a párt és az állami vonal szerveiben is jelen volt, az írott források lekövetése mégsem eredményezett mindig teljes képet. Egyes előkészületi szinteken megvitatott anyagok különböző változatai nem állnak rendelkezésre. A vezetők információs szintje különbözőséget mutat, és ezáltal egyes kérdésekről alkotott véleményük, emlékeik és értékítéletük eltér egymástól, ellentmondásokat teremtve ezáltal.
