Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Bevezetés
16 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban Bevezetés Munkám során a legfelsőbb vezetésére fókuszáltam, ebből a perspektívából próbáltam nyomon követni a politikai döntéshozatal különböző szintjeit. A magyarországi bolsevik kommunista párt helyzetét és lehetőségeit lényegesen befolyásolták a nemzetközi politika külső tényezői. A szovjet vezetés szerepe a korábbi időszakokhoz képest sajátos módon alakult át a világpolitikai folyamatok során a keleti blokk országaival való kapcsolataiban is. A történészi feldolgozások hiányossága sokszor az alkalmazott módszertani szokásokban rejlik. Hajlamos a szakma az egyolvasatú vizsgálatokra, ebből fakadóan az egyoldalú értékelésekre. Ez arra mutat, hogy a pártállam működését még mindig nem ismerjük kellő alapossággal. Bihari Mihálynak ma is érvényes megállapítása, hogy a bolsevik kommunista pártok a történelem nagy talányai. A mindent behálózó és átitató párt működését meglátásunk szerint először kizárólag absztrakt megközelítésben szükséges tanulmányozni ahhoz, hogy a valóságba visszahelyezkedve törvényszerűségeket ismerhessünk fel. A bolsevizmus egyszerre elmélet, stratégia és taktika, tehát egy szinte kiismerhetetlen gyakorlat alkalmazása. Új vagy jelentősen átalakított intézmények megalkotása és működte tése azt jelzi, hogy a párt kritikus helyzetben van. A kommunista mozgalom magyarországi történetében többször is megfigyelhető, hogy a politikai helyzet válságos időszakaiban a párt különleges szerveket hoz létre. Az irányítási rendszerek módosításának a pártállam vezető posztjaiban bekövetkező személyi változások eredményei és feltételei is voltak. A rendszer politikai vezetése csak egy bizonyos pontig törekedhetett a korrekciók keretein belül maradni. Az eredeti célkitűzés kezdetben a szocializmus alapján álló, plurális − ezáltal a hatalom szempontjából demokratikusabbnak vélt – modellváltás volt. Továbbra is minden politikai erőnek, pártnak el kellett volna fogadnia, hogy a politikai játéktér a szocializmus. A kritikus törésvonalak Pozsgay Imre 1989. január 28-i nyilatkozata után kezdték megrajzolni az állampárt belső erőinek határait. 1989 tavasza ezáltal hatalmi szempontból bizonytalanná vált, a vezetés innentől fogva csak késleltetni, ideiglenesen elkerülni törekedhetett a pártszakadást. Mindez valószínűleg az eredeti elgondolásoknál nagyobb mértékben eredményezte a kormány önálló politikai szerepkörének formálhatóságát. Németh Miklósnak, mint kormányfőnek, presztízse volt a társadalomban, az ellenzék köreiben és a nemzetközi politikában is.
